Anyám borogass!

A kiscsajok is pont olyan vagányak, mint a fiúk

5

Nem minden kislány hercegnős, nem mindegyik vágyakozik a puccos, fodros ruhákra és sminkekre, elég sokan közülük inkább fordulnak a fiús sportok felé. Miért is ne tehetnék? Attól még, hogy úgy nagy általánosságban nem lányos sport mondjuk a gördeszkázás, egész nyugodtan lehet benne egy lány még jobb is, mint a fiúk.

(tovább…)

Az igazi férfi igazi – milyen legyen már?

rdjr_15

Úgy volt, hogy néhány hónapja bementünk az Alléeba kicsivel, hogy vásároljunk, és az jött az arcunkba, de egyenesen az arcunkba, úgy, rögtön, ahogy beléptünk, hogy “Gyere határvadásznak”. Egy hatalmas felirat, mellette két határruhába öltözött, nagydarab fiatalember, és mivel engem ez a kampány idáig elkerült, teljes döbbenettel leálltam, kicsi rángatta a kezem, nem értette, mit nézek, én meg nem tudtam köpni-nyelni meg úgy egyáltalán semmit sem. Mi a franc? Ez lenne a vagányság? A férfiasság? A macsóság? Mert úgy volt beállítva. Hát, nagyon más világban élünk, és az a bosszantó, hogy az a külső, amelyik szerint határvadásznak lenni trendi, túl közel jön hozzánk, zavaróan, idegesítően közel. 

(tovább…)

Már Mózsinak is hívhatod a gyerekedet

Már Mózsinak is hívhatod a gyereked

A gyereknevek elképesztően változnak az évek során, ezt abból is megállapíthatjuk, ha elmegyünk a kicsikért a bölcsibe vagy az oviba, és meghallgatjuk, a jelenlevőket hogyan szólítják, vagy csak simán a tényből, hogy ha valaki bejelentkezik X. Y. Jázminként vagy Zsomborként, nagy valószínűséggel állíthatjuk, hogy az illető legalább egy generációval fiatalabb nálunk, hiszen kik jártak a mi osztályunkba, csoportunkba? Katák, Szilvik, Zsuzsik, Tamások, Andrások. Zoltánok, na jó, legfeljebb Zsófiák. De Zselykék például egész biztosan nem.

(tovább…)

10 szokatlan fogadalom szülőknek 2017-re

9

Így év elején visszanézünk az elmúlt évre, és eltűnődünk azon, hogy mi mindent csinálhatnánk másképp a jövőben. Amellett, hogy mind megfogadjuk, hogy le fogunk fogyni, szülőként is tehetünk fogadalmakat, hogy jövőre egy kicsivel pozitívabban alakuljon a családi életünk.

(tovább…)

2016 – tényleg szar év volt?

goodbye2016

Mindenki értékel, és mindenki mondja, hogy “de nem!”, “de igen!”, “de nem!”, “de igen”. Mivel komoly művészek haltak meg egész gyors egymásutánban, a világ fele egyre jobban felhördül, hogy ez már elég, de tényleg, rettenet éve, és éppen – gondolom emiatt – jelentek meg az összefoglalások és gondos érvelések, amelyek szerint meg örülni kellene, hagyjuk már a siránkozást. Megmondom őszintén, hogy örülök ezeknek a cikkeknek, hiszen megtudhattam belőlük, hogy a világ – úgy egészében, szám szerint – békésebb hely lett, hogy tulajdonképpen sokat tettünk a környezetvédelemért (vagy tettek mások), hogy a gazdaság – úgy általában a világ egészét tekintve – fejlődött, és 2015-ben igazából több világméretű konfliktus adódott, mint 2016-ban. Azt már nem tudom hova tenni, hogy azért is örülni kell, mert a celebek és hírességek átlagéletkora valójában nőtt, és a babyboom generációja mostanában kezd idős lenni, szóval bármikor meghalhat.  (tovább…)

Álmok, remények, célok anyaként az új évre

momgirls

Jön az új év, mindenki megnyomja az újraindító gombot, amit anyaként kicsit máshogy csinálunk már, mint független éveinkben. Vannak olyan álmaink és céljaink, amik közösek, például az anyák mindenhol azt szeretnék, ha a gyerekeik biztonságban és szeretetben fejlődnének jövőre is. Íme az én céljaim, amiket nevezhetünk fogadalomnak, de inkább csak remények, hogy most jó lenne, ha a következő év így telne.

(tovább…)

Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!