Anyám borogass!

Egyedülálló anyaként minden éjszakázás és ölelés az enyém

Kétszer lettem egyedülálló anya, most már három gyermeket nevelek egyedül, de egy pillanatra sem bántam meg, hogy így alakult. Amikor legutóbb, a legkisebb lányom 8 hónapos korában döntöttem úgy, hogy inkább egyedül folytatom, mindenki kicsit megijedt, akinek elmondtam, mert hát ez biztos lehetetlen küldetés és mindmeghalunk férfi nélkül. Pedig megsúgom: nekem is és a lányoknak is így a jobb és ez volt a helyes döntés mindannyiunk lelki egészsége szempontjából.

(tovább…)

Mi lenne, ha igazat mondanánk a gyerekeknek?

Mi lenne, ha egyszer-egyszer megmondanánk, hogy is mennek a dolgok nálunk? Persze, nem valószínű, hogy végső soron jól venné ki magát, hogy ne rettegést váltana ki, amit elmesélünk, mégis, néha eljátszom a gondolattal, mi volna, ha nem tennénk úgy, mintha tudnánk a választ az életről, a halálról, a szexről, a szerelemről. (tovább…)

“Meg tudtam volna fojtani a 2 hónapos babámat”

Olvasói levél egy rendkívül fontos témáról, a szülés utáni depresszióról. Évánál nem vette észre senki, hogy milyen mélyen van a szülés után, ezért sokáig tartott, mire kimászott a depressziójából. Pedig ha időben eljut vele az anyuka pszichológushoz, akkor sokkal rövidebb idő alatt élhet újra örömteli életet. Legyen Éva sztorija figyelmeztetés mindenki számára, hogy nem szégyen segítséget kérni, ha a szükség úgy kívánja.

(tovább…)

Azt hittem, nem bírnék el egy harmadik gyerekkel, de az élet máshogy gondolta

A két nagy lányom csupán 20 hónap korkülönbséggel született, amiből egyenesen következik, hogy az első három év velük inkább hasonlított egy túlélőtáborhoz, mint boldog anyasághoz. Megfogadtam akkor, hogy nekem soha többé nem lesz gyerekem, mert az lehetetlen küldetés lenne számomra, hogy ebben a bolondokházában még egy pici babával is elbírjak.

(tovább…)

Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!