Anyám borogass!

Falevelet hagytak a nő sebében a siófoki kórházban

A kép illusztráció

Bár a mentő ellátta, az ügyelet már nem törődött olvasónkkal a siófoki kórházban, holott súlyos, nyílt sebbel vitték be. Röntgenezni nem akarták, a tetanusz majdnem elfelejtődött, lázasan nem figyeltek rá. A seb elfertőződött, férje átvitte Ausztriába, ahol az osztrák orvos egy falevelet talált a kitisztított sebben. Ez volt az alapellátás Magyarországon – elképesztő olvasói történet

“Két éve Ausztriában élek és itt vagyok biztosítva. Júliusban, miután itt véget ért az iskola, hazamentünk a Balatonhoz nyaralni a gyerekekkel, a férjem Ausztriában maradt dolgozni. Alig egy hete voltunk otthon, amikor egy szerda estén, kertészkedés közben ráléptem a vízóra akna tetejére, az megbillent, belecsúsztam az aknába és a tetejének a sarka beleállt a combomba. Megnéztem a sebet, és rögtön láttam, hogy ezzel lábon nem megyek innen sehová. Szóltam a lányomnak, hogy szaladjon át a szomszédokhoz, hogy hívjanak mentőt. Én leszedtem a ruhaszárítóról egy törölközőt és a sebemre szorítottam, aztán leültem egy napozó fotelbe, és vártam, hogy jöjjön a mentő. Szerencsére elég hamar megérkeztek és korrektül elláttak. Ekkorra az utcában lakó barátnőm is megérkezett. Együtt indultunk a mentővel a siófoki kórházba.

Első gikszerként az osztrák egészségbiztosítási kártyámmal nem tudott mit kezdeni a mentős. De sebaj, mondta, hogy üresen hagyja a rubrika helyét, majd a kórházban beírják a biztosítási számom. Oké.

Megérkeztünk a siófoki kórházba. A mentősök elmentek. Egy idő után jött egy betegfelvételis nő, felvette az adataimat. Kérdezte tőlem, hogy mi legyen, mert nem működik a leolvasójuk, nem tudja ellenőrizni az e-cardomat (ez az osztrák taj-kártya). Erre nem feleltem semmit, csak néztem rá értetlenül, mert úgy gondoltam, hogy erre a problémára nem nekem kell megoldást találnom. Elvonult, és egy idő után visszajött, mondta, hogy akkor nem írnak be taj-számot, mondjak egy lakcímet, és úgy tesznek, mintha nem is látták volna az osztrák kártyám.

Ezek után jött a csúcs kérdés: – Maga szerint kell röntgen?

Azt sem tudtam hirtelen, hogy mit mondjak erre.

– Ööö… a mentős orvos azt mondta, hogy jó lenne egy röntgent, mert nagyot estem.

– A mentőben nincs orvos, csak szakápoló.

– Oké, akkor ő mondta, hogy kellene egy röntgen.

– Az mindegy. De maga, maga hogy érzi? Kell röntgen?

– Én nem vagyok orvos, szerintem nem az én kompetenciám ezt eldönteni.

Betegfelvételis nő távozott. Mi a barátnőmmel köpni-nyelni nem tudtunk. Először kb. annyit tudtunk reagálni, hogy „hú, bazmeg, ez kurva gáz…” Aztán meghánytuk-vetettük a dolgot, és arra jutottunk, hogy nem csak nekem nem kompetenciám egy baleset után eldönteni, hogy kell-e röntgen, de egy recepciósnak sem, tehát ragaszkodjunk a röntgenhez, biztos, ami biztos.

kép: siokorhaz.hu

Tíz perc után visszajött a nő a papírokkal, (még mindig a kártyán problémázott), ekkor megkérdeztem, hogy mi van a röntgennel?

– Nem lesz – közölte.

-De legyen – mondtam erre én.

Vállat vont: – Ja, ha szereti a sugarat!

– Nem a sugarat szeretem, hanem a biztonságot – feleltem erre, de ő szó nélkül távozott.

A barátnőmmel dermedten álltunk, és nem hittük el, hogy ez így megtörténhet.

Na, de ez még csak a bemelegítés volt.

A röntgen rendben lement. Utána várni kellett az orvosra. Szerencsére nem is olyan sokat, kb. egy órát, és látszott, hogy közben folyamatosan dolgozik.

Végre sorra kerültem. Megnézte, hogy mim is van. Néhány érzéstelenítő injekció, aztán elkezdte egyenesre szabni a sebem. Közben mondta: – Mély, roncsolt, szennyezett seb… régen ilyenbe belehaltak.

– Még szerencse, hogy már nincs régen – nyögtem.

Közben az asszisztensnővel tisztáztuk, hogy kell egy tetanusz oltás is.

A tisztítás után összevarrta az orvos a sebem. Az utolsó két öltésnél már elmúlt az érzéstelenítő hatása. Szóltam.

– Már csak két öltés, így hamarabb megvagyunk… – összevarrta, közben én nyögdécseltem – Na, szerintem így jó lesz! (Nem lett jó)

Vártam, amíg az asszisztensnő megírja a papíromat (taj-szám nélkül, közben az orvos vacsorát rendelt  telefonon), és mondták, hogy elmehetek.

Már az ajtóban voltam, amikor lepillantottam a papírra, és megláttam a tetanusz matricáját.

– Ööö… a tetanuszt nem kaptam meg.

– Ja, persze, máris adom – mondta az asszisztensnő.

Frissen varrott sebbel, a barátnőm segítségével kibotorkáltam a kórházból, és az ajtóban állva (pad egy sincs) megvártam, hogy odajöjjön értem a kocsival.

Két nap múlva kellett kontrollra mennem. Addigra már lázas voltam, a lázcsillapítók is csak lejjebb vitték a lázam, de nem szűntették meg. Felváltva izzadtam és fáztam, és annyira fájt a sebem a fájdalomcsillapítók ellenére is, hogy nem tudtam aludni.

Pénteken rendelési időben volt jelenésem kontrollra. Szerencsére csak egyvalaki volt bent, úgy tűnt, hogy nem kell várnom. De amikor az orvos kijött, közölte, hogy eddig még nem volt egy szusszanásnyi ideje sem, úgyhogy most elmegy 15 percre. A barátnőm hitetlenkedve nézett, nekem nemigen volt erőm erre akkor már. Háromnegyed óra múlva visszajött a doki. Behívott, felfektetett az asztalra, levette a kötést, és azonnal üvölteni kezdett:

– Mikor varrták össze ezt a sebet? – Meg még az asszisztensnőnek, hogy – azonnal hozzon gézlapot, gyorsabban, nem hallja? – Aztán félig kibontotta a sebet, amiből folyt a nemakaromtudnihogymi, és az amúgy is fájó sebet nyomkodni kezdte, hogy még több dzsuva jöjjön ki belőle.

– Nem lehetne ezt helyi érzéstelenítéssel? – nyöszörögtem.

– A gyulladt seben úgysem hat – jött a válsz, és folytatta. Aztán beledugott egy jódos vagy valamilyen más dologgal átitatott gézlapot a félig nyitott sebbe.

– Ezzel legalább két hétig itt kell maradnia – tájékoztatott, és ez volt az a pillanat, amikor eldöntöttem, hogy hívom a férjem, hogy vigyen vissza Ausztriába. (Pedig akkor a szobát még nem is láttam!) Mondtam is az orvosnak, és rövid tanakodás után abban maradtunk, hogy a legjobb az lesz, ha éjszakára azért a kórházban maradok, a férjemnek 6-8 óra, hogy ideérjen. Írt antibiotikumot, felhívta a szepszis osztályt, hogy adjanak nekem egy ágyat. Kiderült, hogy a női részlegen nincs hely. A férfi részlegen 4 órától van hely, ekkor kettő óra volt. 

Olvasónk fotója

 

Átmentünk az osztályra. A nővér is megerősítette, hogy két órát kell várnom. Kértem, hogy legalább egy gurulós ágyat szerezzenek addig valahonnan, mert a széken pont a combomnak azon a részén ülök, ahol a nyílt sebem van. A nővér azt mondta, rendben, és átszervezte az ágyakat, hogy le tudjak feküdni. (Egy tündér volt a trágyadombon.)

A szoba mocskos volt. Nem úgy mocskos, mint amit ma nem takarítottak ki, hanem úgy mocskos, mint ahol még soha nem takarítottak. Az ablakpárkány, a szekrény, a padló, a fürdő, a wc… A wc-ben pisi volt és körbe is volt pisilve. Kérdeztem a nővért, hogy ide tudna-e küldeni valakit, hogy kitakarítsa. Nem volt takarító. A szeptikus osztályról beszélünk, ugye…

A nedves törlőkendőmmel nekiláttam és letakarítottam a wc-t, hogy rá tudjak ülni. (Nem voltam abban az állapotban, hogy lógni tudjak felette.) Később szólt a nővér, hogy este még az orvos odajön megnézni a sebem (nem jött.)

 

Éjjel 11-kor megjött a férjem, és be kellett jönnie hozzám a ház kulcsáért. Az éjszakás nővér köszönés, minden helyett ennyit mondott a férjemnek: – Öt perc! (Őt ez akkor még felzaklatta, én már csak legyintettem.)

Reggel megjött a takarítónő. Egy mocskos moppal csapott kettőt balra, kettőt jobbra, lehúzta a wc-t, és kész is volt.

(Aha, ezt a szobát tényleg nem takarítják!) Kicsit később visszajött értem a férjem. Nem sokkal utána az orvos is befutott, és újra végigcsinálta a nyomkodós-gézlap tömködős procedúrát. Utána végre elindulhattunk.

Késő délután értünk ki Ausztriába, a lakásunktól öt percre lévő kórházba. Na, itt egy másik, alternatív valóságba csöppentem, és akkor még finoman fogalmazok. A bejáratnál kerekes székek, amik, mint a bevásárló kocsik, egy euróval működnek. Nem kellett fél lábon ugrálva elvergődnöm a traumatológiáig! Kb. félóra várakozás után sorra kerültem.

Az osztrák kórház – olvasónk fotója

A doki meglátta a sebem.

– Hol csinálták ezt? – kérdezte, miközben egy csipesszel kihúzta a gézlapot a félig összevarrt sebemből és bevágta a szemetesbe. Az arcára pedig kb. ez volt írva: „Na, ilyet mi utoljára a második világháborúban csináltunk!” 5 perc múlva ott volt az altatóorvos, kb. 1 óra múlva már műtöttek.

Kinyitották a sebem, és újrakezdték az egészet. Tisztításkor falevelet találtak a sebemben! Falevelet! (Hát, úgy tűnik, ez nem jött ki a nyomkodástól.)

Az osztrák kórház – olvasónk fotója

 

Most már lassan két hete kórházban vagyok, és itt sokkal nagyobb biztonságban érzem magam, mint Magyarországon. Eleinte vákuumos sebkezelést és antibiotikumot kaptam, de miután az antibiotikumtól kiütéseim lettek, arról levettek, és maradt a vákuum.

Itt minden nap három fő ellenőrzés van, de óránként biztos, hogy benéz egy nővér a szobába, hogy minden rendben van-e? Mindenki udvarias és nyugodt. Profin teszi a dolgát. Minden tiszta. Fájdalomcsillapítót kapok, amikor szükséges. Nem fordulhat elő, hogy érzéstelenítés nélkül piszkálják a sebem. Egyáltalán, itt értelmet nyer az a kifejezés, hogy „betegellátás”. Ha bedagad az infúzió helye, kérés nélkül beborogatják. Rendszeresen vesznek vért és nézik a paramétereket, hogy kell-e változtatni a terápián. És a kényelmi része a dolognak: a fürdőszoba és a wc tiszta és nagyon szép. Minden nap tiszta törölközőt kapok. És tiszta hálóinget. Kétféle ebédből választhatok. (Holnap pl. grillezett lazac vagy penne).

Az osztrák kórház – olvasónk fotója

 

Szóval… én most találkoztam először osztrák kórházzal, és magyar kórházzal is régen volt kapcsolatom. A különbség döbbenetes. A betegekhez való hozzáállás ég és föld. Az otthoniak gyszerűen nem látják azt, hogy hogyan is kellene az egészségügynek kinéznie. Megszokták azt a rakás szart, ami, és ezt gondolják normálisnak. Ez tudatlanság, vagy struccpolitika, nem tudom. Vagy azt hiszik, hogy majd némi odacsúsztatott pénztől nekik jobb lesz. Elárulom: amit hálapénzzel el lehet érni, az kb. a századrésze annak, ami itt, Ausztriában mindenkinek alapból jár. 

És tudom, hogy otthon túlterheltek a nővérek meg az orvosok, de ez nem mentség a bunkóságra meg a kóklerségre. Nem egy nadrágot szabnak ki kicsit csálén, hanem életekkel játszanak!”

 

Kommentek

(A komment nem tartalmazhat linket)
  1. Takács Gergely Sándor says:

    Az én sebemben (ami az arcomon volt!!) egy 6 centis faág darabot felejtettek bent, illetve nem sikerült észrevenniük. Viszont voltam akkora barom, hogy karácsony után, 3 héttel később mentem csak vissza. Persze a nyomkodós módszer ekkor sem vált be (nagyon-nagy a fájdalomküszöböm!!). És akkor ezek után voltam akkora barom, hogy mégcsak panaszt sem tettem. De talán, ha legközelebb hazamegyek, megteszem, mert most igencsak fölpaprikáztam magam így utólag.

  2. Kati Takacsne says:

    szintiszta kegyetlen őszinte valoság??!!!!!

  3. Talán olvass vissza a cikk elejére.Elmondta,hogy kertészkedés közben rálépett a vízóraakna tetejére ami megbillent alatta……
    Ott lehetett a falevél.

  4. Beáta Kürti says:

    Siófokra jártam terhesgondozásra, 1 hetet feküdtem is a terhespatológián. A 9 hónap alatt volt időm eldönteni, hogy inkább szülök egy istállóban, mint ebben a kórházban. Bunkó orvosok, bunkó asszisztensek. Amikor a 29. héten görcsökkel és 140-és vérnyomással rohantam be a kórházba, először a nővér cseszett le, hogy hol a kiskönyvem, aztán a doki üvöltött le, hogy rossz székre raktam a ruháimat. Fegyőröknek jobban beválnának, mint egészségügyi dolgozóknak.
    Egy doki volt normális -mint kiderült- az is a magánrendelésére csábította a betegeket a nyájasságával, amúgy le se szart senkit. Úgyhogy a sztorit simán el tudom hinni.

  5. Gabor Temesi says:

    Hat nem tudom. Én 1 ée voltam Pécsett a 400 ágyasban. Amputálták 4 lábújamat. Ott .indenki nagyon re des volt.

  6. Mária Rózsáné Hunyadi says:

    Fenti hozzászólásokban egyesek a fideszes hozzáállást kárhoztatják az eü.állapotában. Hát,igen…olyan az egészségügy,mint a 100 éves ház.Amikor az első cserép leesett,senki nem törődött vele,a másodikkal…sokadikkal sem…Csoda,hogy összedőlt a “ház” ?!
    Senki nem írja,hogy ő orvos,ápoló.beteghordó,kórházi takarító,aármilyen eü-i alkalmazott és igen ,ő aztán mindent megtesz-megtett a betegekért…fiát-lányát is olyan pályára szánja,hogy segíthesse az embereket…na,nem ! Ma az a sikk,hogy el kell hagyni ezt a ….országot,mert itt ilyen-olyan állapotok vannak. Emberek,ki hagyta,hogy ilyenné váljon a helyzet ???? Mi magunk ! Siránkozni,átkozódni,panaszkodni…na,azt tudunk…És tenni valamit ?!

  7. Csanádi Ildikó says:

    Én is eü.-ben dolgozom. Egy valamire nem tudok rájönni. Hogy került falével a sebbe??

  8. Péter Szabó says:

    Hát át tudom érezni, min mentek keresztül, az utóbbi években nem egy ismerősöm, rokonom halt bele az elégtelen orvosi ellátásba. Egy távolabbi rokonom pl. leesett a létráról, ami után azonnal kórházba vitték, megvizsgálták, közölték vele, hogy egy ideig borogatni kell, és maradjon bent északára, de amúgy nincs semmi komolyabb baj. Egész éjjel a nővért hívogatta azzal, hogy nagyon fázik, mire csak annyit kapott, hogy a nővér egy idő után hozott neki újabb takarókat, észre sem vették, hogy baj van. Másnap reggel holtan találták a betegágyban, belső vérzése volt, és belehalt. Vagy ott van egy barát esete, aki 2,5 éve szívrohamot kapott, bevitték, közölték vele, hogy biztos csak megfázott és esetleg tüdőgyulladása van, menjen haza, szedjen rá gyógyszereket meg igyon teát. Másnak annyira rosszul volt, hogy ekkor már nem bevitték, hanem mentőt hívtak hozzá, ám a mentő már csak a holttestét vitte be. Utólag kiderült a szívroham, vizsgálódás volt, felelős sehol. Vagy a nyugdíjas ismerőseim java része, akiket összevizelt ágyakba feltettek, mert nem volt más, és nagyon rossz körülmények között kellett kórházba lenniük.

    Persze ez nem azt jelenti, hogy csak negatív példa létezik, vannak pozitív élményeim is (apám szívrohama Balatonakarattyán, másik barátom eléggé életveszélyes problémája, amit nagyon tisztességesen és profin kezeltek, vagy akár nekem is az emésztési problémáimat bár nem oldották meg és vagy 1,5 évig jártam vizsgálatokra, mivel mindenre hónapokat kellett várni, de mindenhol nagyon segítőkész, rendes orvosokkal találkoztam). Azonban sajnos még így is rengeteg a negatív visszhang, amiről tudjuk, hogy mindig hangosabb, mint a pozitív, és talán ez nem is annyira igazságtalan, főleg, hogy könnyen ember életekbe kerülhet a rossz, elégtelen ellátás, amiről pozitív példák ide vagy oda mindannyian tudjuk, hogy javítani kellene.

  9. Ági Kovács says:

    Meg vagyok lepődve a cikken! Engem is operáltak a siófoki kórházban, epeműtétem volt. Gyönyörű, modern , tiszta kórház a siófoki. Nem volt fogadott orvosom az operációra. A főorvos asszony operált, miután felébredtem, ott volt az ágyamnál, elmondta milyen volt az epekő, kis zacskóban meg is kaptam egy követ. Az ápolónők is nagyon rendesek voltak. Ami a legfontosabb, egy pillanatig nem éreztem fájdalmat a műtét után. Ezúttal is hálás köszönetet mondok a főorvos asszonynak és a nővéreknek.

  10. A történet írója egy helyen volt. Siófokon. Ott baj érte. De én is tudnék mesélni. A nővérek iszonyatos bunkóságáról, primitívségéről, szarok mindenre viselkedéséről. Unott, papucsban csoszogó szar alakok.

  11. Elza Pap says:

    Mihamarabbi jobbulást és együttérzésem- engemet a Bethesda kórházban csesztek el-azóta félig vagyok termékeny.

    Utána a Madarász utcai gyermekkórház haematológiáján feküdtem műtét után-mivel hogy van keringési betegségem is születésem óta, nem csak a műtét-és ott helyrepofoztak, a sebészek és a nővérek. Tisztított WC, kedves nővérek-két bunkó,de azok lekezeltek rendesen.

    A személyzet kedves volt, a játékszobában(busás mesegyűjtemény volt ott és játékok!!) egy általáam választott Disney Kishableány(!) Melody figurával hazajöhettem sok sok fájdalom és 3 korrigáló műtét után 2 hónap kórház után.

    A felnőttkórházakkal csak szarul jártam. Munkanélküliként fizetem a TB-t ezért a sok sz@rért!! Annyit tudok mondani, hogy a régi rendszeri orvosok elfásultak, csalódottak, a szakszemélyzet méginkább-de ez nem segít rajtunk fizető betegeken, mi több, tönkretesznek minket-a kórházakat meg az állam.

    A mostani itt maradó orvostanhallgatók(már aki tényleg marad és becsülöm érte) és leendő szakszemélyzeten múlik, ezen a farkába harapott kígyón kik-hát ŐK segíthetnének! Viszont akkor igenis költsenek a kórházainkra, nem pedig az egészséget marhára NEM JAVÍTÓ Stadionokra!!!

    Mi magyarok megérdemeljük, hogy osztrák szintű egészségügyi ellátást kaphassunk-és ne féljünk attól, ha kórházba kell kerülnünk.

    ….Főleg attól nem, hogy félrekezelnek, mint szinte mindannyiunkat, akik a születésük után is kénytelenek egyéb probléma miatt kórházi ellátásra kényszerülni.

  12. Így van, jó egészséget kívánok és szép estét!

  13. Kádár Istvánné says: (előzmény @cvitamin)

    Nagyon sajnálom, ha valaki csalódik. Biztosan van olyan is . A leírásban mégis kételkedem, mintha mindenhol csak baj érné a beteget.

    Nagyon sok dolgom van velük , igaz nem mint ellenség lépek fel sehol, valahogy megkapom , mindazt ami lehet .Nincs semmilyen extra kívánságom, ellátnak rendesen. Ami mégsem sikerül , az már nem rajtuk múlik.
    Köszönet érte.

  14. Kádár Istvánné says: (előzmény @Péter Kiss)

    Kedves Kiss Péter ! Ne csapja be magát , Nem vagyok Fideszes , sőt nagyin is az ellenkezője vagyok .
    Azért van ám igazságérzetem.
    Nem igyekszem a meglévőt letagadni , vagy habzószájjal tépni !

  15. Miért gondolja, hogy Kádárné “fideszes”. Mielőtt én is megkapom ugyanezt, kijelenthetem, egyetlen egy pártot sem támogatok, eggyel sem szimpatizálok, véleménye szubjektív. Én így jártam, ahogyan írtam.

  16. Egyetértek és éppen erre gondoltam én is.
    Nagy műtét előtti góckutatásra járok. Sok időpont, sok orvos, egészségügyi dolgozók. Pontosan behívtak mindenhova, türelmesen, lelkiismeretesen megvizsgáltak. Amennyiben felmerültek kérdések, további vizsgálatra mentem. Most vagyok túl a hatodik orvoslátogatáson és maximálisan elégedett vagyok. Úgy az ellátással, mint az emberi hozzáállással. Meg kell jegyeznem, hogy a szakemberek között voltak fiatalok és idősek egyaránt. Modern műszerekkel is találkoztam, melyeket eddig nem is ismertem. Mindez a főváros egyik peremkerületében a felújított, régi SZTK falai között. Mint ahogyan már sokan elmondták, ez is emberfüggő. Az pedig nem pénzkérdés.

  17. Péter Kiss says:

    Felháborító az egész ügy, és rengeteg hasonló van.

  18. Kádár Istvánné fideszes kommentelő kétkedve fogadja az írásban foglaltakat… Színpadias? Inkább csak meg van fűszerezve ez a szájbatekert, nyomorult eset egy kis humorral, mert habár sírni kéne rajta, főleg, mert Kádár Istvánné, meg a többiújra ezt szavazza meg. Egyébként Kádár Istvánné vajon tudja, hogy amennyiben a sérült nem kéri a tetanuszt, akkor akár bele is halhatott volna ebbe az incidensbe, amit a fideszesek kétkedve fogadnak?

  19. Sirály Király says:

    Rohadjon meg az az állami, minisztériumi, szakági és helyi vezető, aki ezért felelős!!!

  20. Kádár Istvánné says:

    Nagyon szinpadias az egész esemény .
    A véletlen hozta , hogy csak a sikertelenség , a negatív események követték egymást ?
    Erőst kétségeim vannak mindezek iránt!

    Elég sokat kell ,hogy orvossal , ellátással találkozzam, úgy látszik mindez engem elkerült eddig .

  21. Gizella Németh says:

    Bármennyit is kellene fizetni a …Gabriella -féle alapellátásra, azt a pénzt is ellopnák.És mi maradna? A középkorinál is alacsonyabb szintű ellátás,piszkos kórházak,kóklerség,ahogy a szerencsétlen páciens leírta.Lehet,hogy Ausztriában mentették meg az életét,hiszen itthon nem is látták el rendesen,lázas volt,csoda,hogy nem halt bele a fertőzésbe. Isten óvjon bennünket!A 60-as években nem volt ilyen trehányság,jutott pénz kötszerre és az orvosok becsületesen, hálapénz nélkül dolgoztak.Nekem eddig szerencsém volt,jó orvosokkal találkoztam és hálás vagyok nekik.


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!