Anyám borogass!

Olyan, mintha börtönben lennék – nők, akik megbánták, hogy gyereket szültek

Képeink illusztrációk (Fotó: Profimedia)

Képünk illusztráció

Tabutéma, nem szereti senki sem bevallani, sokszor még önmagának sem, ha megbánta, hogy beleugrott a gyerekvállalásba. Pedig sokkal könnyebb lenne az életünk, ha őszintén kimondhatnánk ezeket a negatív érzéseinket is legalább a párunknak vagy a barátnőinknek.

Három anyával találkoztam, akik úgy érzik, nem beszélhetnek nyíltan erről a kérdésről. Bár megbánták, hogy lett gyerekük, de még véletlenül sem szeretnék, hogy kiderüljön ez a környezetük számára. „Most már úgyis mindegy, minek fájdítsam a szívüket vele” – mondják szinte egyöntetűen. Mert ez van, ezt kell szeretni, a döntést, hogy gyereket vállaltak, már nem lehet visszacsinálni.

Szeretik a gyerekeiket, szépen is nevelik őket, csak belül azt érzik, hogy jobb lehetett volna az életük, ha mégsem szültek volna.

Anna gyerekkorától kezdve szeretett volna anya lenni. Nem voltak testvérei, talán ezért is vágyott rá annyira. Amikor férjhez ment, felébredt benne a kétely, hogy alkalmas lesz-e erre a feladatra, de aztán nem hezitált, hiszen a férje annyira vágyott egy gyermekre.

„Könnyen teherbe estem, de miután megszületett a lányom, állandóan csak fáradt és frusztrált voltam, úgy éreztem, belehalok az unalomba mellette, végtelenül elégedetlen voltam az életemmel. Lehet, hogy erre azt mondanák sokan, hogy biztos szülés utáni depresszióm volt, de az a helyzet, hogy ha tényleg az volt, akkor sosem múlt el, mert a mai napig sötét felhőként nehezedik rám, hogy nem jól döntöttem, nem kellett volna gyereket szülnöm. Akkor jött először a megbánás érzése, amikor a férjem visszament dolgozni szülés után, és már anyukám sem akart mindennap megjelenni nálunk, hogy segítsen, én pedig egyedül maradtam a babánkkal. Reménytelenséget éltem át, hogy akkor itt most vége is van az életemnek. De már késő volt. Tipródtam, mert nem szerettem az anyaságot, de nem sétálhattam ki a helyzetből, hogy folytassam az életemet. Úgy éreztem magam, mintha börtönbe csuktak volna.

A cikk folytatásához kattints ide!

Kommentek

Hozzászólás jelenleg nem lehetséges.

Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!