Anyám borogass!

Ez a hiszti legjobb ellenszere a mi családunkban

Meglepő fordulatot hozott az élet, pedig már két gyerek dackorszakán túl azt hittem, a harmadik már nem okozhat meglepetést. Fel voltam készülve, hogy két és fél évesen természetesen jönnek a hisztik és a földön fetrengések azon, hogy a kék pohár helyett a pirosat adtam oda. Olvastam mindenféle okos cikket már a témában – sőt írtam is párat -, gondoltam nekem aztán minden eszközöm megvan ahhoz, hogy jól kezeljem a gyerek hisztijét. Tévedtem. A pszichológusok javaslatai hatástalanok Julinál, viszont LEGO-val mindig le lehet szerelni.

Véletlenül derült ki, hogy a gyerekem idegeire nyugtató hatással van a LEGO. Egy átlagos kedd délutánon kitalálta, hogy most azonnal menjünk állatkertbe, amit nyilván nem lehet, mert mire odaérnénk, már be is zárt egyrészt, másrészt pedig kinek van kedve egy órányi állatkerti sétáért utazni egy két és fél évessel másfél órát. Úgyhogy válaszul kapott egy nemet, amitől persze elpattant nála a húr és megkezdte a rendes, becsületes dackorszakos hisztit. Ez abból áll nála, hogy leül a földre, rugdosódik, teli torokból üvölt és nem lehet semmivel sem elterelni a figyelmét, olyan, mintha bezáródna a füle – egyébként tényleg ez történik – és nem is hallja, amit mondok neki.

Általában egész jól bírom, a középső lányom után, aki extra hisztis volt és dühkitörésekkel küzdött 9 éves koráig, már nem sok újat lehet nekem mutatni hiszti terén. De azért egy fél órányi ordítás már nekem is sok, ilyenkor legszívesebben kiszaladnék a világból, amit persze nem tehetek meg, úgyhogy marad az, hogy a nagylányokhoz fordulok segítségért.

A tinik még sokkal közelebb állnak ahhoz a korhoz, amiben Juli van, egészen zseniális megoldási módszereik vannak, érdemes tőlük tanulni, mert sokkal kreatívabbak, mint én. Ezen a délutánon is így történt, tehetetlenségemben szóltam a lányoknak, hogy mondjanak valamit, mit csináljak a mi kis fúriánkkal. A 11 éves lányom pedig leült, kiborította a LEGO-s dobozt, amiben a család generációk óta felgyűlt DUPLO-i vannak – azaz kb. csilliárd darab van benne – és elkezdett házat építeni.

Julira a kiboruló DUPLO kockák hangja – az, amitől az alsó szomszéd nyilván lábrázást kap – varázslatos hatással volt. Ahogy nagy csörömpöléssel kizúdultak a DUPLO elemek a szőnyegre, Juli abbahagyta az üvöltést és felkiáltott: “Lépcsőt is építsünk a házba!” És már ott is volt a nővére mellett, válogatta a darabokat – mert nem mindegy azért, milyen színű a ház, főleg a lépcső – és rakosgatta egymásra, mintha mi sem történt volna. Egy fél órára mintha kikapcsolták volna a gyereket, én meg összegereblyéztem szétcincált idegeim maradékait és boldogan megittam egy kávét nyugiban. Azóta, ha Julit otthon elkapja a hoppáré, már nyúlunk is a LEGO-s doboz után és nagy építkezésbe kezdünk. Eddig mindig bejött, remélem így is marad még jó sokáig.

Kommentek

Hozzászólás jelenleg nem lehetséges.

Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!