Anyám borogass!

Egy kimerült anya bakancslistája

Ma reggel, miután a középső lányom duzzogva rohant el iskolába, a kicsi pedig fél órás hisztit vágott le amiatt, hogy nem engedtem szappanos kézzel elindulni a bölcsibe, megfogalmazódott bennem, mit szeretnék még ebben az életben elérni. Anyaként a bakancslistám kicsit máshogy néz ki, mint bárki másé.

Az életem utóbbi 12 évében ordításban élek. Nincs olyan nap, hogy valamelyik gyerek ne hisztériáznia, sikítana, őrjöngene. Ez persze azért is van, mert a középső lányomnak olyan idegrendszeri problémája van, ami miatt sosem hagyta maga mögött a dackorszakot, így nekem nem volt nyugalmi időszak az ordítás alól tényleg már 12 éve. Nagyon sok idő, nagyon az agyamra ment már. Ezért az én bakancslistám így néz ki:

1. Utazni minél több helyre a világon – anélkül, hogy ordítana valamelyik gyerekem a repülőn/út közben/szálláson/városnézéskor/étteremben…

2. Eltölteni egy – EGY – estét itthon családi mozizással – anélkül, hogy sikítana valamelyik gyerekem, mert nem jó színű pohárban adtam neki az üdítőt.

3. Úgy tornázni délután fél órát, hogy egyik gyerekem sem kezd el visítani, hogy neki azonnal kell az a kis plüssállat, ami be van szorulva az ágy és a fal közé és nem tudja kirángatni onnan.

4. Megenni úgy a vacsorámat, hogy ne kezdjen el hisztizni egyik gyerekem sem azon, hogy nem adom oda neki a tányéromat.

5. Hazajönni úgy a játszótérről, hogy nem sértődik meg egyik gyerekem sem azon, hogy haza kell jönni a játszótérről és ezért nem úgy vonulni végig az utcán, hogy szirénázik, mintha nyúznák.

6. Kifesteni a körmeimet anélkül, hogy a földhöz verné magát a 2,5 éves gyerekem, mert neki is kell és a gonosz anyja nem hajlandó az ő körmét is kipingálni.

7. Meginni a kávémat reggel anélkül, hogy a két nagy ordítozni kezdjen egymással, mert “hova lett a fülhallgató, ami tegnap még nálad volt, te gaz!”

8. Ha már itt tartunk, jó lenne úgy felébredni egy reggel, hogy az ébresztőóra kelt, nem valamelyik gyerekem visítása.

9. Abban a tudatban elaludni este, hogy aludhatok reggelig és egyik gyerekem sem fog felkelteni éktelen sírással éjszaka.

10. Tudni biztosan, hogy láthatom őket felnőni és megismerhetem az unokáimat, akik majd leordíthatják a fejemet.

Kommentek

Hozzászólás jelenleg nem lehetséges.

Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!