Anyám borogass!

“Petesejt donorral lett gyerekem és büszke vagyok rá”

Egy nő, Reenie Raschke vallomása arról, hogyan késett le a gyerekvállalásról negyven éves korában és hogy sokáig tipródott azon, szüljön-e gyereket petesejt donor segítségével. Most már egy csodálatos kisfiú anyukája.

“Egész életemben azt gondoltam, hogy könnyen teherbe eshetek majd negyvenévesen is. Ahogy sokan mások, én is karriert építettem a harmincas éveimben, keményen dolgoztam, és imádtam minden percét. Amikor kérdeztek a gyerekvállalásról, elodáztam a választ, hogy talán, majd egyszer, nem tudom még mikor. Nem éreztem sürgetőnek a dolgot. Nagyot hibáztam.

Negyven éves koromban ébredtem fel, ott álltam férj nélkül a vággyal, hogy gyerekem legyen. Rájöttem, hogy ezen az úton egyedül kell végigmennem. A nőgyógyász már első alkalommal megmondta, hogy petesejt donorra lesz szükségem, ha szeretnék gyereket szülni, de nem hallgattam rá, meg akartam adni az esélyt magamnak. Amilyen meddőségi kezelés létezik, azt én mind kipróbáltam, de semmi sem használt. A petesejt donor lehetőségtől azonban még mindig idegenkedtem, nem tudtam, hogyan tudok majd kötődni a babámhoz, ha nincs köztük genetikai kapocs. Felül kellett írnom az anyaságról alkotott fogalmaimat. Megkérdeztem magamtól, miért akarok anya lenni, és egyértelműen azt a két irányú, feltétlen szeretetet akartam érezni, ami csak anya és gyermeke között születik meg.

Márpedig nem genetikai kérdés, hiszen ha valaki letenne az ajtóm elé egy idegen kisbabát, olyan szeretettel venném körül, mintha az enyém lenne.

Reenie Raschke

Úgy döntöttem, bármi áron szeretnék anya lenni és az a kapocs, hogy én hordom ki a gyermeket, bőven elég lesz számomra. Boldog vagyok, hogy így döntöttem, mert most már egy kisfiú büszke anyukája vagyok. Nem akarnék semmit sem változtatni rajta és biztos vagyok benne, hogy ő az, akit nekem rendelt az ég. Az anyaságom folyamatosan arra emlékeztet, hogy az élet nagyon ritkán zajlik terv szerint. El kellett engednem minden addigi elképzelésemet a gyerekvállalásról.

Egyetlen egy dolgot bántam meg – ha ezt lehet megbánásnak nevezni -, hogy ilyen sokáig tartott, mire rászántam magam a petesejt donor kezelésre. Ha beszélhettem volna azokkal a nőkkel, akik ugyanezen mentek keresztül, mint én, ha elmondták volna, milyen csodálatos kötődést éltek át a gyerekeikkel, sokkal hamarabb döntöttem volna és nem fecsérlem az időmet a meddőségi kezelésekre. De sajnos nagyon ritkán beszélnek erről a nők, akik petesejt donorral estek teherbe. Megértem, mert magánügy, amit nem szívesen osztanak meg, de közben nincs rajta mit szégyellni. Remélem, hogy a történetemmel bátoríthatom azokat, akik hasonló cipőben járnak, és kicsit hozzájárulok ahhoz, hogy megváltozzon a felfogás a meddőséggel kapcsolatban.”

 

Kommentek

Hozzászólás jelenleg nem lehetséges.

Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!