Anyám borogass!

Mit ad egy nagymama az unokának, amit egy anya nem?

Talán lehet velük vitatkozni, hogy akkor most náluk a szabályok hogyan vannak, másképp vannak, mit engednek meg és mit nem, nyilván lehet ütközőpontokat keresni és találni, de tulajdonképpen mindenkinek iszonyúan jó, hogy vannak.

Eleve, ha belegondolunk, nekünk milyen volt a nagyinál lenni, hát ugye, hogy teljesen más, mint otthon?

Mert eleve nagyinál nem kellett óvodába meg iskolába menni, fagyizni viszont nagyon is kellett, kicsit persze ránk parancsoltak, hogy leszünk szívesek rendesen enni (egy vidéki nagyinál ez elkerülhetetlen), de nem volt nehéz eredményt produkálni, tekintve, hogy ott érdekes módon minden, de minden iszonyúan finom volt, ha meg mégsem, akkor kértünk egy másik fogást, és kaptunk, vagy egy harmadikat, mert hát fő szempont mégiscsak a gyerek hasa, és nem probléma a rántott hús, a szilvás gombóc, a tökfőzelék, a kolbászos kenyér, a lekváros bukta egy nap majdnem egyszerre, meg persze ez óhatatlanul összemosódott nyaralással, fürdéssel, stranddal, kifulladással és lángosozással, később pedig a legnagyobb titkok megosztásával meg az unokatestvérekkel való iszonyúan izgalmas foci- és kézilabdával a sportpályán.

A cikk folytatásáért kattints ide!

Kommentek

Hozzászólás jelenleg nem lehetséges.

Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!