Anyám borogass!

“A harmincas nők kiszívják az ember vérét”

Egy olvasónk elmondja, hogyan csalódott a harmincas nőkben, és miért nem hajlandó soha többet feléjük sem nézni. 

“Tele van a világ siránkozó nőkkel, akik nem találják a párjukat, mindenki ezt mondja, ehhez képest én csak vérszívókkal találkoztam. Sehol sincsenek az elesett, férfira vágyó nők, akikről pedig állítólag a magazinok szólnak, hanem undorító macskák vannak, akik kikaparják a jóravaló férfiak szemét. 

Pedig én mindent megpróbáltam. A társkeresőn megismerkedtem Jankával, és elkezdtem hurcolni vacsorázni meg moziba. Nem zavart, hogy elvált és van két gyereke meg idősebb nálam két évvel, mert tetszett, és meg akartam neki adni mindent, amit a volt férje nem adott, mert állítólag – akkor még elhittem – kiszipolyozták, bántották, ő volt a szegény, érzelmileg bántalmazott feleség. Én meg erre a tenyeremen hordoztam, még azt sem vettem észre, hogy nem szüntette meg rögtön a társkeresős regisztrációját, mint én.

Mindenhez alkalmazkodtam. A gyerekek iskolás foglalkozásaihoz, a láthatásokhoz, Janka napirendjéhez, az étvágyához, a kedvéhez. Amikor zeneovi volt, nem jelentkeztem, amikor láthatás, akkor telefonáltam.

Amikor kimerült, küldettem neki virágot, elvittem wellnessbe, mindent fizettem, megmondtam, hogy hajlandó vagyok felnevelni a gyerekeit vele együtt, utáltam a volt férjét helyette is, hogy ilyen “csúnyán bánt vele”. Nem lehet elmondani, milyen csillagot nem hoztam le neki az égről. 

Úgy gondoltam, sokkal szebb minden fiatal lánynál, de utólag tudom, hogy szemellenzőt hordtam, és egyáltalán nem is így van. Nem vettem észre, hogy csúnya, ráncos, öreg, annyira elbódított a szerelem. Nem láttam őt valójában. Azt sem vettem észre, hogy mindenkivel kikezd, állandóan flörtöl, szerintem meg is csalt, csak utólag tagadja. 

És mit mondott? 

Hogy megunt. Hogy halálosan rám unt. Egy öreg, harmincnyolc éves, vén liba. Mintha gyomorszájon vágtak volna. Én igazgató vagyok, mindent meg tudok neki adni, és megun. 

Soha többet nem kezdek elváltakkal. Soha többet nem ismerkedem öregekkel. A harmincas nők kiszívják az ember vérét.

Senkinek nem pitizek többet. 

Átállítottam a társkeresőn is a szűrőt 18-28 közé. 

Csak meg akartam mutatni, hogy jobban tennék a harmincasok, ha nem rinyálnának, hanem meglátnák, hogy őket nem lehet elviselni.

Ennyit akartam elmondani.

András”

 

Ha véleményetek, történetetek van, írjatok az anyamborogass.blog@gmail.com e-mail címre

Kommentek

(A komment nem tartalmazhat linket)
  1. Blueberry says:

    Kedves Andras,
    Abbol, amit leirtal a Te (sok “ferfival” egyetemben) problemad nem a kor, hanem, hogy nem tudsz megkulonboztetni egy k….-t egy notol. A “holgy” eleg egyertelmuen csak addig hasznalt, amig fizetokepesnek talalt es nem jott valaki egy vastagabb bukszaval.
    Szoval ne add fel, csak legy ovatos azokkal (kortol fuggetlenul!!), akik tobb penzt szednek ki beloled, mint amennyit ok koltenek rad/a kozos elmenyekre.
    Mondjuk ha csak hust akarsz venni, akkor tenyleg olcsobb is es egyszerubb is egy csitri, mint egy ketgyerekes anyuka.

  2. Szilvás Gombóc says: (előzmény @Kiss László)

    Kedves László!

    Te cinikusan szólítottál meg engem, én azonban nem így válaszolok neked. Bemutatkoznék először is. A nevem Szilvi. 46 éves vagyok és a második házasságbomban élek, amit Isten kegyelméből kaptam egy olyan férfi személyében, akiről mindig is álmodtam. Rendkívül erős személyiség, mégsem önző, nem akar leuralni, nem kényszeríti rám az akaratát, de nem enged abból, amiben hisz, vagy amit jónak tart. Arra megyünk, amerre ő vezet, mert elfogadom, hogy az én szerepem az, hogy szeretettel támogassam őt a családfői feladataiban. Úgyhogy én nem tudok azonosulni azokkal, akik a férfiakat lefitymálják, vagy leszólják. Ha hiszed, ha nem, egyetértek azon megfigyeléseddel, hogy a szerepek felcserélődtek, a nők elveszítették azt az értéket, amit kezdetektől hordoztak. A következtetésed alapjaival nem értek egyet. Az emancipáció nem csak úgy a semmiből jött elő, mikor minden nő és férfi happy volt és mindenki jól érezte magát a helyzetében. Az emapncipáció a nők rossz irányú és minden realitást nélkülöző próbálkozása arra vonatkozóan, hogy letépjék magukról azokat az évezredes láncokat, amit a férfiak tettek rájuk, s tartották őket rabláncon oly sokáig. Az eredményét látjuk. Teljes káosz és olyan helyzet, amiben egyik fél sem lehet boldog. Na de miért is alakult ez így? Fontos ahhoz, hogy megértsd, amit mondani szertnék (már ha egyáltalán meg szeretnéd érteni 🙂 ), hogy én egy 46 éves hívő nő vagyok, akinek a hite az evangéliumon alapszik és nem a valláson. Nem az evolúcióban, hanem a teremtésben hiszek. Abban hiszek, hogy az Isten az embert férfivá és nővé teremtette, s mikor így cselekedett, azt okkal tette és nem tévedésből. Igy tehát a vezetést Isten a férfinak adta, hogy terelje és boldogulásra vezesse a feleségét és a gyermekeit. Hogy azután az ő gyermekei is ugyanezt tegyék majd. De ezt a felelősséget nemcsak odaadta a férfinak, hanem számon is kéri rajta. A nő nem arra teremtetett, hogy vezessen, hanem hogy a férfi által létrehozott nyugodt környezetben és biztonságban élve segítse a párját, gondoskodjon a család fenntartásáról. De ha a férfi nem akarja betölteni az elhívását és durván visszaélve a hatalmával évezredekre leuralja a nőt, akkor pont a saját boldogulását, boldogságát teszi kockára, veszíti el, aminek a munkálására elhivatott. Az emancipáció tulajdonképpen egy rossz eszköz az elnyomottságból történő kitörtésre. Szögezzük le. A nők nem alkalmasak a vezetésre, a férfi szerepek nem valók a nőknek, mert nem erre rendeltettek. Igy nem is lehetnek jók benne, hiszen nincsenek meg bennünk az ahhoz szükséges tulajdonságok. Ez így van. Na de mi van akkor, ha az, akiben viszont megvan a képesség, nem él vele, vagy rosszul él vele, netán visszaél vele? Akkor az van, amit most látsz a világban. Ezzel azt szeretném mondani, hogy a világban kialakult helyzet férfi és nő között ennek az évezredes harcnak az eredménye. Már az indulásnál hibázott mindkét nem. A férfit már elmondtam, a nő pedig abban hibás, hogy nem arra törekedett, hogy szeretettel és alázattal szolgálja a férjét (s a szolgálat itt nem világi értelemben vett szolgaságot jelent, hanem valamit ami az önérdek feladását jelentő odaszánó gondoskodásról szól), hanem csakis az önérdeket érvényesíteni akaró, a női adottságokkal visszaélő, igazából manipulatív birtoklásról. Ezért tartunk most itt és ezért élnek emberek magányosan, egymásra szitkokat szórva, egymást hibáztatva a saját csalódottságukért. Ha az ember fel tudná fogni, hogy milyen jó dolog is úgy élni, hogy mindkét nem a másikért él, tesz, háttérbe szorítva a saját igényeit, kényelmét, akkor ez a világ nem ilyen volna, mondom neked. Nekem van ebben részem és kimondhatatlanul hálás vagyok ezért Istennek és a férjemnek. Az életem nem egy habos-babos tündérmese, van benne sok küzdelem az elemekkel, de alapvetően elégedett vagyok a helyzetemmel, a szerepemet elfogadom és örülök neki. Az igazgatóságomról pedig annyit, hogy azt csak azért írtam le az eredeti hozzászólásomban, mert András olyan kevélyen nyilatkozott önmagáról e tekintetben. Csak szerettem volna, ha látja, hogy ezek a titulusok és pozíciók nem érnek és nem jelentenek semmit sem. Olyan, mint egy ruha, hol ezen van, hol meg azon. Nem ez határozza meg egy ember értékét. De valószínű nem sikerült érzékeltetnem amit szerettem volna. Amúgy a dolog igaz, csak nekem nem számít annyira. Ha holnap találhatnék valami olyan munkát, ami elegendő arra, hogy meg tudjuk élni és a stressz lényegesen lecsökkenne, már mennék is. De sajnos ma Magyaroszágon nem nagyon van olyan munkahely, ahol nem vagy stressz alatt, hiába nem vagy igazgató. Igy maradok ott, ahol most vagyok. Amúgy elsősorban ember vagyok a munkahelyemen is és csak másodsorban vezető. Ennyit szerettem volna elmondani neked, mert olyan színben próbáltad a hozzászólásomat feltüntetni, ami bántott. Köszönöm, hogy elolvastad. Légy Áldott!

  3. Szilvás Gombóc says: (előzmény @Kiss László)

    Kedves László!

    Te cinikusan szólítottál meg engem, de én nem így állok hozzád. S ha hiszed, ha nem, megfigyeléseddel maximálisan egyetértek. A szerepek totálisan eltolódtak, elkorcsosultak, felborultak. Amit látsz, azt jól látod az utcákon, a munkahelyeken, az otthonokban, a szórakozó helyeket nem tudom, mert oda nem járok. De el tudom képzelni, hogy mi folyik ott. Csak az én meglátásomban az okokat nem látod jól. Az emancipáció valaminek a káros következménye és nem csak úgy magatól, a semmiből, unatkozó boldog nők kezdeményezése kapcsán alakult ki. A történelemben a férfiak hosszú évezredeken át nyomták el igazságtalanul a nőket, kihasználva gyengeségüket és kiszolgáltatottságukat. Aki ezt tagadja, azzal komoly bajok vannak, mert ezt egy realáis gondolkodó férfi sem tagadja ma már. Visszaéltek azzal a felelősséggel, amit Isten ott az édenben rájuk bízott. A tekintélyüket elnyomásra használták az igazi vezetés és odaszánás helyett. Erre a nők reagáltak valahogy. Nem reagáltak jól, mert olyat akartak a magukénak, ami eredendően nem volt az övék. A vezetést Isten a férfinak a kezébe adta, azzal, hogy éjen vele és vezesse a családot egy jó boldogulás felé a legjobb tudása és a Tőle kapott bölcsessége szerint. Szertined ez megvalósult a történelem során globálisan? Nem hiszem. Az eredmény totális káosz lett. Na, erre a nők azt gondolták, hogy majd ők megmutatják, hogy hogy kell ezt. De a kezdeményezés már hamvaiban halott volt, mert egyszerűen teremtésüktől fogva nincs meg bennünk az a tálentum, ami ahhoz kell, hogy bölcsen és erősen, határozottan vezessünk. Miért? Mert nem a mi dolgunk, azért. Na de akkor mi történik, ha az sem tölti be az elhívását, akinek adatott? Az történik, amit most látsz. Káosz és teljes elidgenedés egymástól. A szerepek félreértelmezése, kiforgatása, testiség, ami nem hordoz semmiféle elkötelezett érzést. Talán kitalátad az eddigiekből, hogy nem az evolúcióban hiszek, hanem a teremtésben. S talán meg tudlak győzni arról, hogy habár világi pozícióm szerint igazgató vagyok, mégsem gondolom, hogy ennek így kellene lennie. Az emancipációt nem tartom vívmánynak, hanem valami erőtlen és nagyon rossz irányú próbálkozásnak, amivel a nők szerették volna letépni a láncaikat. De az igényt azt értem és átérzem. Én abban hiszek, hogy minden embernek alá kell vetnie magát Isten akaratának ahhoz, hogy a dolgok rendben menjenek. A férfinak és a nőnek is alázatosnak kell lennie a másik felé ahhoz, hogy működjenek a kapcsolatok. Csakhogy pont ez az alázat hiányzik az emberek hozzáállásából. Nem számít, hogy én mit akarok, mikor arról van szó, hogy boldoggá szeretném tenni a férjemet. Az számít, hogy ő mit szeretne, mire vágyik és mi volna neki j S én akkor is megpróbálok a kedvére tenni, ha, ,,

  4. Szilvás Gombóc says: (előzmény @Attila Nagy)

    Kedves Attila!

    Igen, vettem az üzenetet. S nem érzem magam “katasztrófának”, mint nő. Hanem nőnek érzem magam, Isten kedves gyermekének, akinek a szavait félre lehet érteni és magyarázni. Én nem vagyok feminista, sem az emancipáció híve. S még csak nem is az evolócióban hiszek, hanem a Teremtésben. Amit írtam azért írtam, mert zavar az, hogy egyodalúan értékelünk embereket, nemeket, nemzeteket, stb. Arra próbáltam célozni, hogy a másik nemben is lehetnek sérelmek a férfiak iránt, amik akár jogosak is lehetnek. S miért ne lehetnének azok. Az emapncipáció valaminek a következménye, nemde a nők érdemtelen évezredes elnyomásának következménye. Mondhatni káros következménye. Én boldog volnék, ha nem kellene napi 8 órát dolgoznom azért, hogy a családunk megéljen. Boldogan volnék háztartásbeli feleség, anya, ha tehetném. Kell a fenének a karrier, az állandó nyomás. Utálom. Isten azt a szerepet adta nekem, hogy alázatos legyek és a férjemet szolgálva éljek. S ez a szolgálat nem világi értelmezésben értendő. Szolgálni annyit jelent, hogy a másik érdekeit helyezni az első helyre, nem a sajátomét. De a Biblia a férifak felé is ugyanezt az elvárást fogalmazza meg a feleségük iránt. “Férfiak, úgy szeressétek a feleségeteket, mint ahogy Krisztus szereti az ő egyházát”. Ez azt jelenti, hogy a férfinek is önzetlenül és végtelen szeretettel kell fordulni az asszonya felé. Ez egy közös “játék”. Ha mindenki így tenne, most nem volna miről beszélgetnünk. Nekem nem okoz gondot megalázni magam a férjem előtt, mert ismerem az értékeimet és nem érzem úgy, hogy kevesebb volnék attól, hogy őt “szolgálom”. Szívesen és szeretettel teszem. De soha egyszer sem éreztem még, hogy kevés volnék neki, vagy hogy cserébe ne adna nekem figyelmet, megértést. A kapcsolatunk ettől működik, hogy akkor is adok neki, mikor nekem kényelmetlen, fárasztó volna. S ugyanígy tesz ő is. Egy kapcsolatnak ez a lényege. Hosszú távon mindenképpen. Csak ennyit szerettem volna, mielőtt rámsütik az emancipunci bélyeget. 🙂

  5. Zsolt Marton says: (előzmény @tanár)

    Kedves “Tanár”! Magam is ledöbbentem, mikor bizonyos ráncosodó, jól láthatóan idősödő nők korát megtudtam. Nem 38 éves, hanem 30 év alatti nőket is volt alkalmam megismerni, akik veszettül ráncosodnak. Kár értük, hisz szépségük pusztul, de a narkó, alkohol, nikotin, koffein, és szolárium megteszi hatását. Ezek bármelyike külön-külön is. Itt nem 1 szál cigiről van szó, hanem napi 10-20 szálról, rendszeres szoláriumról, de akár túlzásba vitt napozásról is, stb.

  6. Kutasi Kovács Zoltán says: (előzmény @Karim Jade)

    “A kapcsolatokat a fajfenntartás ösztöne tartja fenn!”

    Ha ez így lenne, akkor nem dolgoznánk 7,5 milliárdan gőzerővel azon, hogy a fajunk végérvényesen eltűnjön a bolygójával együtt a levesbe.

    Az emberi kapcsolatokat ezer és egy dolog tartja össze, ugyanakkor egyetlen egy is képes szétválasztani. A boldogságkeresésnek semmi, de semmi köze a fajfenntartáshoz. Ha a fajfenntartás lenne a cél, úgy választanánk párt, ahogyan az állatok. Kissé elkanyarodtunk. Szerintem maradjunk az “igazgató úrnál”.

  7. Virág Kas says:

    Pedig csak a farkukat szeretnék kiszívatni?

  8. Lehet hogy nő írta?
    Ez nem számít.
    A téma az igen,az valós.
    De azt elfelejtik,hogy a szexualitás az evolúció nagy trükkje?
    Kinek jutna eszébe akkora áldozatot hogy együtt éljen két ember,ha nem járna együtt ezzel az élménnyel?
    Közben meg tipródnak,kölcsönökben úsznak,hitetik magukkal is hogy ez az élet.
    Egy nagy “sz..t!
    A kapcsolatokat a fajfentartás ösztöne tartja fenn!
    Csak ehhez vissza kell menni néhány évmilliókra hogy érthető legyen,mert a ma ismert irodalmi kapcsolatrendszer csak néhány ezer éves.

  9. Kedves Szilvás Gombóc!
    Kezdjük akkor a problémáddal:) Általánosítás? Hát igen, ha tetszik, ha nem, sajnos mi megbántott férfiak már csak így tudunk a nőkről vélekedni! Az, hogy ennek mi, vagy ki az oka, érdemes szerintem boncolgatni egy kicsit. Ha felteszem a 20Ft-os kérdést, mely szerint mondjuk az utóbbi száz évben, szerinted melyik nem változott meg gyökeresen a korábban általánosnak mondott önmagához képest? Azt hiszem a választ Te is tudod Igazgatónő 🙂 Tudod így jár a káposzta, mikor a kecskére bizzák. Az emancipációnak nyílván a mi számunkra is akadnak előnyei, de nem túlzok, ha kijelentem, hogy a férfiak inkább veszítettek vele. Elveszítették azt az un. nagybetűs NŐT! És mivel a férfi-nő kapcsolat olyan mint a ping-pong, ti meg elveszítettétek azt a férfi típust, akiért a félkarotokat is odaadnátok! Lehet úgy is mondani, hogy ti nők megnyertétek az emancipációs csatát, viszont a háborút örökre elveszítettétek. Ha megfordulsz bármely szórakozóhelyen, vagy csak egy-egy nyári estén végig mész az utcán nyitott szemmel és füllel, akkor konstatálhatod a mai általánosnak mondott menő női viselkedést és az ehhez kötelezően járó öltözködést! Azon agyaltam, hogy megkérdezem még Tőled, hogy akkor mi volt előbb a tyúk vagy a tojás? Azt hiszem (stilszerűen is) a tyúk! 🙂

  10. Remélem, jó helyre megy a válaszom..!
    “Szilvás Gombócnak” szánom…!

    Nos…
    Vélhetően Ön egy nő..! Ha ez így van, akkor hadd jegyezzem meg, hogy aki az ilyen emberben, mint “András” hibát próbál keresni, az már önmagában is katasztrófa, mint nő..!
    A probléma már ott kezdődik, hogy a hibát keresni kell az ilyen emberben..!

    Ui: Bátran merem mondani, hogy nyugodtan lehet általánosítani…! 🙂

    Tudja..! Az évek, meg a rutin…! 😉

  11. Attila Nagy says:

    Nagyon megtudom érteni ezt az “András” nevű illetőt, én is keresztül mentem már mindezen (már régen..)!
    Aki ezek tényét tagadja, az hazudik!

    Nagyon valós a helyzet, amit felvázol, de lenne férfi szemmel egy tanácsom számára!

    NE A TÁRSKERESŐN PRÓBÁLKOZZ RENDES NŐ UTÁN KUTATNI!

    Ott nem fog találni, ebben biztos lehet, ha meg igen, akkor azok meg külsőre egyik sem üti meg a “bányarém” szintet!

    Bárhol jobbat találsz (egy kis túlzással még az utcasarkon is), mint ezeken az oldalakon..!

    Üdv: Attila

    Ui: Bassza meg az anyját az, aki a “Cocis” weboldallal kapcsolatos szarságát kibiggyeszti! 🙂

  12. Kutasi Kovács Zoltán says:

    Ezt egy csaj írta, és tök kama az egész!

  13. Zsuzsanna Szerdahelyiné Schneider says:

    Kedves András! Elhiszem, hogy bosszant amit átéltél, de 38 éves gyermekét egyedül nevelő nőként nem fogadom el az általánosítást. Nekem nem kell wellness vagy ajándék, mert mindezt meg tudom magamnak teremteni. Nem kell, hogy valaki a tenyerén hordozzon vagy mindent fizessen csak annyi kéne, hogy lásson a külső mögé. Mert nem mindenki születik kívánatosnak bármennyit dolgozik érte. Én egy kedves életvidám humoros nő vagyok, de nem születtem szépnek. Viszont ismerem a saját értékeimet és hiszem hogy egyszer majd lesz valaki aki a sok csinosabb nő közül kiszúr majd engem is. Mert hit nélkül nincs értelme. Neked tetszett a nő ezért akartál vele lenni még a gyerekeit is felnevelted volna nem azért mert jószívű, kedves vagy hűséges hanem mert egész egyszerűen tetszett…a külseje. Most pedig siránkozol, hogy belül rohadt az alma. Nem akarlak elkeseríteni, de igazgatóként amíg nem adsz lejjebb az igényeidből 99%ban ugyanezeket a hölgyeket fogod megtalálni minden korosztályban.

  14. Szilvás Gombóc says:

    Kedves András és a többi megbántott férfi!

    Alapvetően nincs okom a történet hitelességét megkérdőjelezni, mert mindent elhiszek mindenkinek úgy, ahogy azt átadják. Egy ideig. De nem is ez a lényeg. Én ugyan már kinőttem a 30-as kategóriából, ami valószínűleg semmi jót nem jelent, hiszen valőószínű, hogy még rosszabb vagyok az említett kritériumokban, mint a 30-asok. De egy dolgot kérdeznék azért. Ön szerint hágy 30-as, 40-es, 50-es nő van, aki pepitában ugyanezt, vagy közel hasonlót leírhatna a 30-as, 40-es, 50-es férfiakkal való kapcsolataikról? Amikor megfogalmazunk kritikákat a másik nemmel kapcsolatosan, azért nem árt belenéznünk a tükörbe és önvizsgálatot tartanunk, hogy vajon nincse-e nekünk is valami hiányosságunk az adott területen. Ez talán kritikaként hangzik, pedig alapvetően értem a megfogalmazott véleményt. S még azt sem mondom, hogy nem valósak a megfogalmazott állítások bizonyos hölgyek esetében. Nekem a problémám az általánosítással és az egyoldalúsággal van. Mondom mindezt úgy, hogy 40 éves elmúltam, s ugyan 25 éve házasság után elváltam, de az első próbálkozásom alkalmával Isten kegyelméből megkaptam azt a férfit, aki azóta a férjem lett, akivel tökéletesen kiegészítjük egymást, akivel közösen neveljük az én, illetve az ő gyermekét, s aki még soha nem okozott csalódást nekem. S még én is 30-as voltam, anikor ez történt. S nem a pénze érdekelt, mert én magam is igazgató vagyok, ha már ennél a szakzsargonnál kell maradnunk, nem tudnám megunni, mert szeretem azt, amilyen odaadóan vetette magát a kapcsolatunkba és azóta is azt teszi, szeretem az önzetlenségét és a szerelmét is szeretem. S nem mondom azt, hogy minen férfi egyforma, csak mert 100 és 100 rossz példát látok a környezetemben. Pedig higgye le, hogy van belőle dögivel, mert én elsősorban nőkkel beszélgetek ilyen témákról és hallon a “horror” történeteket. De ismétlem, nem állítom, hogy a másik oldalon nincs hasonló rémes és jogos sérelem. De elsősorban az egyes emberek ilyenek, vagy olyanok és nem a NŐK, vagy a FÉRFIAK. Csak ennyit szerettem volna. Köszönöm.

  15. Karim Jade says:

    Előző kommentemhez hozzáfűzném,hogy természetesen nem lehet ezzel az életfilozófiával,és hozzáállással kezdeni az életet.
    Idáig el kell jutni,nem belefásulni,mert az megint más.
    A kapcsolatokra szükség van,csak van aki belerokkan,más befásul,van aki kiég.
    A kevés kivétel meg éli az életét,és boldog.

  16. Csepregi Tamás says:

    Ez nem kor kérdése. Lehet valaki (nő vagy férfi) 18 évesen is egy segg, meg 50 évesen is.
    Viszont amit én tapasztaltam az az,h. a nőknek semmivel sem számítanak többet a belső értékek mint a pasiknak. Szóval ez egy nagy hazugság,h. a nőknek a belső fontosabb mint a külső vagy az anyagiak stb.
    Csak ezt a legtöbb nő képtelen beismerni.

  17. Karim Jade says:

    Kedves András!
    Én ugyan nem vagyok igazgató,csak egy hétköznapi melós.
    Van egy jó régi barátom,akivel még akkor ismerkedtem meg,amikor nem volt igazgató.De azután már nagyon az lett,de a barátság nem szakadt meg.
    A közös mindkettőnk(már akár mindhármunk)életében,hogy ugyanígy jártunk,ezt éltük meg.
    Nem ismétlem a soraidat,részben hasonló,sőt,nagyon sok ismerős történet jutott eszembe amit én is megtapasztaltam.
    Ezek a kudarcok anyagi háttértől függetlenek.
    A csóró ugyanúgy “szív”,mit a tehetősebb,legfeljebb az összeg kevesebb.
    Amivel kiegészíteném az élményedet,hogy nekem ezek nem egyszer,hanem úgy jöttek,mint ahogy az évszakok.
    Tavasszal a nagy Ő,azután ahogy a költöző madarak,költöztek Ők is.
    Ez így ment évtidekekig,és nem csak a harmincasok,ezzel nem sérteném meg őket.
    18-től 40-ig,manökentől molettig,ahogy a szlogenben van.
    Lehetett volna sokkal több kapcsolat,a vége uganaz:amit leírtál.
    Most csak a jó beszélgetésben találom meg azt,amit a a nőkben csodálok.
    És ez ennyiben is marad,nincs folytatás,nem kapcsolat.
    Nem mutatkozom be,mert nem akarok semmit.
    Nem adok tel.számot,email,face elérhetőséget.
    Egyet adok,amit kapok is:kellemes,vidám akár több órás beszélgetést.
    Semleges,nem sikamlós témákról.
    Zene,főzés,utazás,és főleg a macskák.
    Aki nem szereti a macskát,azzal nincs miről beszélni.
    Ennyi,és megtanultam szeretni,tisztelni a nőket.

  18. Roby Pecás says:

    Az 50-60 éves korosztályú hölgyek sem különbek,ők is csak kiszeretnék használni a férfiakat.

  19. László Damsits says:

    Nem csak harmincasokkal! Egy rakás csinos, szexi 40-est, 50-est ismerek, akik ugyanebben a cipőben járnak.

  20. steve winston says:

    Sajnos igazat adok a cikkirónak!Többnyire az emlitett korosztály csak a pasi kihasználása céljából ismerkedik!Csak ezt nem közli előre,majd ha vele laksz szomorúan megtapasztalhatod!Aztán ha “nem állsz be a sorba”mehetsz isten hirével,mert neki családja van,mintha ezt eddig nem tudta volna!Nagyon észnél kell lenni férfitársaim az ismerkedéssel,mert ez jellemző erre a korosztályra!Itt már ne számitsunk igazi szerelemre,vagy szeretetre!Pláne a rossz élményekkel elvált nők,a következő pasin akarják megbosszulni amit az előző férj elkövetett ellene!Tapasztalatból irom ezeket!

  21. Kiss László says:

    Jajj Istenem! Kedves András! Igazgató létedre elég naiv vagy! Nem is tudom, hogy tudtad megcsípni azt a zsíros posztot? Ostorozod itt a 30-as nőket?! Mint egy durcás kisfiú! Nos felvilágosítalak, aztán odaállítod a keresőben a szűrődet ahova akarod! Tudod hajdanán, valamikor elkezdődött egy feminista nevű mozgalom, melynek az volt a célja, hogy a nők egyenlőek legyenek a férfiakkal. Emancipáció. Mond Neked ez a szó valamit? Jó lenne ha mondana, mert akkor nem lennél ennyire megbotránkozva. Amiket összezagyváltál a 30-as nőkről, azt manapság már (“hála” a feminizmusnak/emancipációnak) -tisztelet az egyre gyérülő kivételeknek- a mai nők többségére igaz! Lámpással alig talál az ember fia manapság olyan nőt, aki valóban NŐ! Ha kételkednél az igazam ban, akkor ott van valamelyik hőn szeretett társkeresdőd, gondolom igazgató létedre nem nagy kihivás egy statisztikát készjtened?! Azért segítek. Manapság 10 női társkeresőből, kb, 8 vagy csak nővel, jobbik esetben párral ismerkedne! Nos akkor mit akarsz Te itt a virágcsokroddal, meg a régi elavult módszereiddel? Tudod mit? Ha van egy kis szerencséd, várd meg míg hozzád közeledik egy nő. Az ilyenben talán jobban lehet bízni, hogy neki fontosabb, hogy mi van a gatyádban, mint egy női bugyiban!

  22. Mannácska Manna says:

    Nagyon sok kedves, tanult, harmincas egyedülálló nő létezik. Talán azért vannak egyedül, mert ők a férfiakban csalódtak nagyot.

  23. Mannácska Manna says:

    Nem szabad általánosítani. Nagyon sok kedves, tanult, harmincas egyedülálló nő létezik, akik a férfiakban csalódtak nagyot.

  24. tanár says:

    Csúnya, ráncos, öreg? 38 évesen? Két évvel idősebben, mint te? Hát ezek a mondatok téged is minősítenek, kedves András…

  25. Ria Ria says:

    Kedves András!
    Nem értek egyet a véleményeddel. Kérlek ne általánosíts. Sajnos ez esetben rossz lóra tettél. Ez már mind annyiunkkal előfordult. De nem gondolnám, hogy ezért le kéne mondanod a 30-as elvált nőkről. Idővel Te is megtalálod akit keresel. Egy 30-as elvált nő! 🙂


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!