Anyám borogass!

Egy tapasztalt gyomorfájós tanácsai haspuffadásra

Hát, lehetnék guru is, nem? Háháhá, jó lenne. Megmondanám a nagy tutit most és azonnal. Meg is mondom, csak azon aprócska oknál fogva nem tudok hirtelen leosztani mindenkit, mert magam sem gyógyultam ki teljesen ebből a kiváló kórból, viszont nagyon sokat enyhültem már és számtalan – nem hazudok – rengeteg praktikát és gyakorlatot kipróbáltam, több ezek közül bizonyítottan működik, így gondoltam, továbbadom mindazon keveseknek, akik bármilyen olyan emésztési, has- és gyomorfájási nehézséggel küszködnek, amellyel a gasztroenterológus már elhajtotta őket pszichológusokhoz vagy a meditatív központba, mondván, hogy na jó, egy kis reflux, na jó, egy kis savtúltengés, de ezzel már nem tudunk mit csinálni, nincs is semmi baj, menjen el a pszichospecialistához, és gondolkodjon el, apukája hogy üvöltött rá harminc évvel ezelőtt, és ez valóban ilyen erősen hat-e jelenlegi életére. Na, ilyenkor mondja az ember, hogy elmész te a vérbe, basszus, mondaná legalábbis a doktornak, mert neki aztán semmi köze az apukájához és az életéhez, és nem igaz, hogy ilyen béna, hogy semmit sem tud valójában megállapítani, és aztán elkezd szedni valami gyógyszert, ami hat egy kicsit, de végső soron mégsem.

És ezen a ponton – hosszú évek alatt kikísérletezett megállapításaim alapján – a következőket lehet tenni a gyógyulás érdekében, mert – valljuk be – annak, aki még nem próbálta, nem világos, de annak, aki éli, kimondottan az, hogy konstans gyomorfájással létezni baromi szar, egy dolog, hogy nem halsz bele, vagy nem azonnal, de kábé minden normális tevékenységben akadályoz.

Szóval a következőket érdemes meggondolni:

  1. Találni egy

    normális dietetikust,

    orvost, aki összeállít egy személyre szabott diétát, és azt a diétát egy ideig szigorúan tartani, majd később nagyjából a megadott elvek alapján étkezni, esetleg elsőként szintén a dietetikus tanácsára bővíteni a fogyasztható ennivalók sorát. Átlagban persze lehet tudni, hogy a búzaliszt nem tesz annyira jót, egy csomóféle gyümölcs sem, a tej keverve hússal, gyümölccsel, az brrrrr, és még van jónéhány szabály, kiegészítve az igen aktív zöldségfogyasztással (bár annak is vannak mikéntjei), de nem hinném, hogy elég lenne ezt kinézni a netről.
  2. Egész

    különleges hatása van a rendszeres sportnak. Effektív leviszi a puffadást.

    Nem csalás, nem ámítás. Durva, nem? Azt mondanám, hogy kardió és jóga, lehetőleg mindkettő és lehetőleg nagyon rendszeresen. Ez nekem sem megy mindig, de ha újrakezdem, egyből érzem a hatását. Alapvetőn a gyomorfájásra is igaz, ami egy csomó másra az életben: nem túl hasznos semmi, ha nem rendszerszinten csináljuk. Sem a jóga, sem a mozgás, sem a semmi nem segít úgy. 
  3. Van az a hely, van az a helyzet, ami eléggé erősíti azt a fájdalmat. Nem a mucsai elviselhetetlen nagynénéd háza az, ugye, ahol félévente két napot kell eltöltened, hanem az, amelyikben nap mint nap találod magad, és olyanok vesznek körül, akikkel gyakran találkozol. Jól tippeltem?

    Hát el kell menni onnan fizikailag.

    Ha hosszan nem lehet, akkor röviden. Messzire. A távolsággal és az idővel csökkenni fog a fájdalom.
  4. Tudom, hogy ez extrém, de

    meg lehet gondolni, hogy változtass mindenen.

    Lassan vagy gyorsan felrúgni azt a helyzetet. Kilépni belőle, nemet mondani, elvállalni a teljes kudarcot inkább.
  5. Gyakorolni a mérgességet. Mucikának, a rettenetes főnöknek egyszer-egyszer megmondani, hogy egy balfék, hogy mindent rosszul lát, hogy hagyja már abba a fejhangon parancsolgatást, és most, ebben a pillanatban kezdje el értékelni a munkádat, különben kilépsz. Igen, tudom, lehet, hogy kirúg. Nem olyan könnyű ez.
  6. Meditálni vagy imádkozni minden nap, nem össze-vissza, hanem ugyanúgy.

    Ezt nem részletezném. 

  7. Keresni azt a helyzetet,

    amikor a gyönyör meg az öröm végigfut az összes sejteden,

    és csak nem hagyja abba. Olyan az eper íze, úgy buggyan ki a lé az érett gyümölcsből, amikor átharapod, ahogy az élet születik meg abban az első pillanatban, rezgő sóvárgásban.
  8. Megtalálni azt, ami a te dolgod. A feladatot. A munkát, amit csak te tudsz így elvégezni, más nem. A rád osztott felelősséget. Amiről Emma Stone karaktere beszél a Kaliforniai álomban:

    azt csinálni, amit szenvedéllyel tudsz,

    mert azt mások is szeretni fogják, csak azért, mert szenvedéllyel csinálod.
  9. Belenézni a tükörbe, és

    azt mondani a tükörképednek, hogy szereted.

    Olcsó, szar trükknek tűnik, de milyen érzés? Esetleg rájössz, hogy azt a szerencsétlent, akit ott látsz, talán már sokan szerették az elmúlt évek során, de te – példának okáért – nem voltál köztük? Megköszönheted, hogy nem betegedett bele annyira ebbe a szeretetlenségbe. Szarul hangzik, nem?

 

Ezeket betartani és megvalósítani egyenként sem könnyű, egyszerre pedig főleg nem.  De működnek. Lassan-lassan ugyan, de működnek.

Kommentek

Hozzászólás jelenleg nem lehetséges.

Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!