Anyám borogass!

5 dolog, amit imádok a totyogó lányomban

teddy_bear

Képünk illusztráció

Amikor a totyogókról beszélünk, akkor általában a dackorszak és annak minden borzalma kerül szóba. Pedig vannak ennek a 2-3 éves kornak tündéri részei is, amiktől muszáj az egyszeri anyának – azaz nekem – elolvadni.

Az én legkisebbem épp most múlt karácsonykor 2 éves, annak rendje-módja szerint idegösszeomlást kap minden apró hülyeségtől, mindenre, de MINDENRE rögtön az a válasza, hogy nem, lehetőleg hangosan és nagyon határozottan adja tudtomra, hogy neki már van akarata, véleménye és nem fél ezt használni. Ebben a szellemben bizony leveti magát a földre a bolt közepén, ha nem nyitom ki azonnal azt a joghurtot, amit kinézett magának és ordít, mert fázik a keze, de ordít, ha kesztyűt akarok húzni rá. Úgyhogy stressz az van bőven vele, de közben meg olyan kis zabálnivaló tündérmazsola az idő többi részében, hogy legszívesebben megállítanám néha az időt, hogy örökre ilyen maradjon, amilyen most. A következő 5 dolgot imádom benne a legjobban.

1. A szeretetét

Ahogy egyszercsak, a semmiből azt mondja, hogy “anyuci, szeretlek”, hát, attól minimum mosolyogni, de inkább bőgni kell. Ugyanígy, amikor odaszalad hozzám, megölel, megpuszil, simogatja a fejem, fogni akarja a kezem, miközben issza a tejét este, vagy éjjel, amikor át kell vinni magamhoz és odagömbölyödik hozzám. Rengeteg ilyen apró pillanat van, amire nem lehet nem elolvadni. Kit érdekel, hogy előtte öt perccel krokodil könnyekkel vetette magát a földre, mert nem hagytam, hogy a macskát molesztálja? Ilyenkor eltűnik minden bosszúság és csak mélyen hálás vagyok, amiért ilyen csodás kislányom van.

2. Az udvariasságát

Még abban a korban van, hogy túláradó örömmel mondja mindig, hogy “kérem, köszönöm, szívesen”. Annál kevés cukibb dolog van, mint amikor még alig beszél, de már úgy jön, hogy a maga félrebeszélős módján kér szépen tejet és még meg is köszöni. Két morgós kiskamasz mellett ez igazi felüdülést jelent nekem.

3. Ahogy szeretne jót tenni

Igyekszik nagyon, hogy mindenki boldog legyen körülötte, borzasztóan büszke tud lenni saját magára, ha azt látja, sikerült jót tennie. Örömmel fogja meg a partvist és lelkesen takarít (vagyis úgy csinál, mintha), jön és segít a mosogatógép, mosógép bepakolásánál, kidobja a szemétbe a pelust, tereget(ésnek látszó tevékenyéget végez), és úgy általában, mindentől, ami nekem segítség, attól boldog. Tudom, hogy ez a lelkesedés el fog múlni nem is olyan sokára, úgyhogy nagyon értékelem az igyekezetét.

4. A félrebeszélését

Ahhoz képest, hogy még csak 2 éves, már egész jól, mondatokban beszél, de úgy, hogy nemcsak én, hanem azért mások is megértik. Egyik hétről a másikra robbant be a szókincse, és persze az első teljes mondata – akárcsak az első szava – a macskához köthető, rá mondta először összefüggően, hogy “a cica kint van az erkélyen.” Jó, ez nem pont így hangzott, inkább úgy, hogy “a titta kinn erkély.” Az, ahogy félremondja a szavakat, a cipő neki picő, a Dorka meg Dóka, és a fekete valahogy lepete, hát, utánozhatatlan és végtelen mosolyforrást jelent. Remekül szórakozunk rajta minden nap.

5. A kacagását

Olyan abszolút felhőtlenül tud kacagni, hogy az zene füleimnek. A legjobban azt szeretem, amikor a két nővérével hancúroznak az ágyamon, én meg kint hallom a nappaliban, ahogy gyöngyöző kacajjal díjazza a hülyéskedésüket. Csilingel, gurgulázik, de úgy, hogy attól melegség árad szét mindenkiben, aki hallja. Akiben nem, annak tuti kőből van szíve.

Címkék: , ,

Kommentek

Hozzászólás jelenleg nem lehetséges.

Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!