Anyám borogass!

2016 – tényleg szar év volt?

goodbye2016

Mindenki értékel, és mindenki mondja, hogy “de nem!”, “de igen!”, “de nem!”, “de igen”. Mivel komoly művészek haltak meg egész gyors egymásutánban, a világ fele egyre jobban felhördül, hogy ez már elég, de tényleg, rettenet éve, és éppen – gondolom emiatt – jelentek meg az összefoglalások és gondos érvelések, amelyek szerint meg örülni kellene, hagyjuk már a siránkozást. Megmondom őszintén, hogy örülök ezeknek a cikkeknek, hiszen megtudhattam belőlük, hogy a világ – úgy egészében, szám szerint – békésebb hely lett, hogy tulajdonképpen sokat tettünk a környezetvédelemért (vagy tettek mások), hogy a gazdaság – úgy általában a világ egészét tekintve – fejlődött, és 2015-ben igazából több világméretű konfliktus adódott, mint 2016-ban. Azt már nem tudom hova tenni, hogy azért is örülni kell, mert a celebek és hírességek átlagéletkora valójában nőtt, és a babyboom generációja mostanában kezd idős lenni, szóval bármikor meghalhat. 

Most ez mit mond arról, hogy meghalt Esterházy Péter? Mit mond erről bármiféle statisztika? Mit mond arról, hogy meghalt Alain Rickman? Meg Leonard Cohen? Mi a jóbúbánatos kutyafüle köze van a kettőnek egymáshoz? Az, hogy tulajdonképpen statisztikailag öregedtek, és megvolt mindennek a valószínűsége és ez átlagban a más fehérhajú férfiak halálához képest nem annyira súlyos veszteség, az mindehhez hogyan kapcsolódik? 

Elképesztően megnyugtat, hogy tettünk a globális felmelegedésért, és nem nőtt a fosszilis üzemanyagok égetéséből származó szén-dioxid kibocsájtás, és ezt most nem viccből mondom, át is értékelem majd az összegzésemet, csak nem tudom, hogy lehet egy mérlegen mérni mondjuk azzal, hogy már akkor sem lesz rendes Perselus Piton a mozivásznon, ha Rowling mégis írna egy fejezetet a Harry Potterhez? A magam részéről egyedül Cohent tudom megbocsájtani, mert ő már készen állt, már régóta készült rá. 

És mindezek melyik mérlegen rakhatók össze azzal, hogy a hangulat körülöttem enyhén szólva siralmasnak mondható időközönként, illetve, hogy nekem például nagyjából annyira volt kellemes ez az év, mint malacnak a böllérkés? 

Hol itt a kapcsolat?

Hol itt a logika?

Hol itt az összemérhetőség?

Ha mondjuk meghal valaki, aki hozzám közel állt, annak a fájdalmát milyen statisztika fogja elvenni tőlem? 

Az persze kérdés, hogy tényleg van-e bármilyen határ az események menetében mondjuk december 31-én? Végül is miért lenne? De nem tudhatom.

Mindezt együtt nézve, mégis, én annyit mondanék, hogy ez az év szarnak szar volt. Meg nehéznek nehéz. Lehet, hogy tanultunk belőle.

Hát vagy nem. 

Azt meg majd meglátjuk. 

Kommentek

Hozzászólás jelenleg nem lehetséges.

Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!