Anyám borogass!

Rákos vagyok. Azt mondják, selejtes lelkileg

scar3

Képünk illusztráció, fotó: David Jay Photography

Miért pont én? Hatmillió-kilencszázhatvanhétszer tettem fel magamnak ezt a kérdést ebben a négy hónapban, amióta kiderült, hogy mellrákom van. Most itt ülök levágott mellel, és még mindig ez a kérdés zakatol bennem: miért én?

Nincs válasz, nyilván tudom én is.

A rák nem válogat. Lekaszál akárkit. De a külvilágnak – lehetőleg vadidegeneknek – mindig van egy jól megfogalmazott válasza annak, akiről kiderül, hogy rákos.

Azért, mert mikrohullámú sütőd van. Azért, mert elszívtad azt a tízezer cigit 16 éves korod óta, amikor idióta voltál, és a suli mögötti susnyásban először rágyújtottál. Azért, mert nem ettél elég brokkolit. Azért, mert csapvizet ittál. Azért, mert mekis kaját ettél. Azért, mert bezzeg hallgattál volna anyádra. Azért, mert lelki bajod van, mert lenyeled a dühödet, visszafojtod az érzelmeidet, mert nem bírod elengedni azt, amit el kell engedni, depressziós vagy, és na tessék, ott, abban a daganatban most aztán kijön minden. Az évek óta tartó nem alvás, a helytelen étkezés, mert nem futottál eleget, és még ráadásul a gyerekkori sérelmeidet is dédelgeted. Minden rákodért csak és kizárólag te és a lelki bajod a felelős.

„Lófaszt. Pardon. De tényleg. A rák az van. Ha tényleg a lelki bajok, gyerekkori sérelmek, el nem engedések, visszanyelt szorongások és az ezernyi más depresszív gondolat okozná, akkor az emberiség 99 százaléka rákos lenne.”

Nekem vagy az épp mellettem fekvő végbélrákos betegnek semmivel sincs több vagy nagyobb lelki bajunk, defektünk, mint neked, aki egészségesen és ráktól mentesen éldegélsz. Ugyanannyi nyűggel, megfelelési kényszerrel és az élethez tartozó lelki problémával küzdünk, mint bárki más. Nem vagyunk lelki selejtek, akik a saját fejükre hozták a rákot.

Egy rákosnak azt mondani, hogy a lelki problémái miatt lett rákos, ugyanolyan, mint amikor azt mondják a megerőszakolt áldozatnak, hogy minek ment oda, ne csodálkozzon, hogy megerőszakolták, ha egyszer miniszoknyában volt.

A lelki bajok és a rák között pont annyi az ok-okozat, mint a miniszoknya és a megerőszakolás között.

Megalázó és dühítő egyben, hogy ilyen mértékű áldozathibáztatás folyik, mert ezzel csak azt érik el, akik ezt szajkózzák, hogy a rákos beteg selejtnek kezdi érezni magát. Bűntudata lesz, azt sem tudja, miért. Azt hiszi, saját magának okozta ezt az egész szarcunamit, ami a nyakába ömlött. Elkezd félni a saját gondolataitól, mert hát ha az eddigi szorongásával rákot okozott magának, akkor nem fog tudni meggyógyulni, ha teret enged a negatív érzéseinek.

Képünk illusztráció, fotó: David Jay Photography

Képünk illusztráció, fotó: David Jay Photography

Úgy érzi, nem való a társadalomba. Kirekeszti magát, nem akar beszélgetni másokkal a betegségéről. Hirtelen lesznek ŐK, akik rákmentesek, akik jobbak, akiknek nincs annyi lelki mizériájuk, hogy rákjuk lenne tőle. Pedig dehogy! Hány olyat össze tudnék számolni csak én a saját környezetemben, akik sokkal bolondabbak, mint én, akik sokkal több démonnal küzdenek a fejükben, mint én. Mégis én vagyok a rákos, nem ők.

„Nincs válasz a miértre. A rák van. Nem válogat. Nem nézi, hogy mennyi pénzed van. Nem nézi, milyen iskolákat végeztél. Nem nézi, van-e párkapcsolatod, gyereked, kutyád vagy macskád.”

Viszont értem – de nem megértem – azokat, akik azt mondják egy rákosnak, hogy ez a betegség a lelki bajai miatt alakult ki. Ugyanazért mondják, amiért a megerőszakolt lánynak, hogy túl rövid volt a szoknyája. Mert így azt hiszik, velük nem történhet meg. Hiszen ők nem hordanak olyan nagyon miniszoknyát, úgyhogy őket sosem erőszakolják meg. A rákosnak biztos olyan mértékű lelki szarsága volt, ami az övékénél jóval nagyobb, ezért aztán nekik sosem lehet rákjuk. Mert az ő lelkük nem annyira rövid, mint a lányon a szoknya. Érted.

„Lelki miniszoknyát hordtam, azért lettem rákos, azért lett rajtam bélyeg, azért vagyok most én a selejt.”

Az a szomorú hírem van mindenkinek, aki azzal próbálja önmagát megvédeni a ráktól, hogy rögtön rákeni a lelki problémákra, hogy nem ebben rejlik a megoldás. Ahogy a megerőszakolt lányt sem a miniszoknyája miatt támadják meg.

A cikk folytatásáért kattints ide és irány a Nők Lapja Café!

Címkék:

Kommentek

Hozzászólás jelenleg nem lehetséges.

Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!