Anyám borogass!

Ezért vagyok hálás az exem új barátnőjének

Ezért vagyok hálás az exem új barátnőjének

A Facebookon írta le egy édesanya, miért kéne szerinte mindenkinek kedvesebben hozzáállni az exe új partneréhez. Audrey Nicole a Love What Really Matters Facebook-oldalán egy olyan képet osztott meg, amelyen a kislánya, Audrey, exének új barátnőjével látható, és a nő úgy kommentálta a képet, hogy imádja volt férje új partnerét, és végtelenül hálás neki: „A legédesebb az egész világon! Iszonyú hálás vagyok neki, mert amikor a lányom meglátogatja az apukáját, a barátnője gondoskodik róla, eteti, ajándékokat vásárol neki, és úgy vigyáz rá, mintha a sajátja lenne.

Miért reagálnak az anyukák olyan dühösen és lekezelően meg féltékenyen a másik nőre?

Senki szerint nem könnyű egy olyan gyerek anyukájának lenni, akit nem is te szültél. Szóval ha jön valaki, és megpróbálja, legalább ne lökd el! Az új lányoknak egyáltalán nincs szükségük a drámára, és ha sokat szekálod őket, még elmennek, és akkor jön valaki más, egy igazi gonosz mostoha. Igen, vannak olyanok! Mindenhol látom őket. Egy gyereknek lehet két anyja is, mert minél több ember szereti őt, én annál boldogabb vagyok. Nem szeretném, ha a gyerek apjának barátnője kívülállónak érezné magát, nagyon hálás vagyok neki. Hölgyek, nőjetek fel, és próbáljatok jó anyák lenni. Szeressetek többet, gyűlöljetek kevesebbet!”

A Babble női magazin is pozitív példaként hozta Audrey esetét, sőt egy újságíró elmondta, hogy maga is hasonlóan gondolkodik: „…mindenki tudja, milyen nehéz olyannal randizni, sőt komoly kapcsolatot kialakítani, akinek gyereke van, hiszen nemcsak azzal a személlyel jársz, azzal a konkrét férfival vagy nővel, hanem meg kell próbálni megtalálni a helyed a gyerek és az egész család életében, amelyikbe még valamennyire beletartozik az ex, barátok jobbról és balról, jó- és rosszakaratú emberek mindenhonnan. Mostohaszülőnek lenni nem mindig jár sok köszönettel. Pedig a mostohaszülők is megjelennek és sokat tesznek a gyerekért: reggelit készítenek, unalmas vagy hosszú iskolai koncerteken, megbeszéléseken vesznek részt, bújócskáznak, esti mesét olvasnak. És ehhez képest mindig nagyon kis elismerést kapnak, főleg az »igazi« szülőkhöz mérve.” 

És igaz, ami igaz, tényleg ritkán hangzik el, hogy „Feri milyen édesen gondoskodik Marcikáról, az Ági kisfiáról, ez aztán eszméletlen”, vagy „Juci isteni finom palacsintákat csinál a kis Elvirának, a kislány szája fülig ér, amikor hazajön az apukájával töltött hétvégéről”. Nyilván ennek rengeteg érzelmi oka lehet, de azért szokás is, kicsit kultúra is a fentiek helyett olyanokat mondani, hogy

„Jó kis firma az az Ági, már pasija is van, pedig még csak két éve vált el. Mit csinál szegény gyerekkel az új fickó vajon?”, vagy „ott volt a kis Elvira annál a hülye libánál, akit az apja összeszedett, még jó, hogy éhen nem halt”.

És előfordulhat, hogy mindegyik kijelentés ugyanarra a helyzetre vonatkozik, csak az egyikben adunk némi kreditet az új szülőnek, a másikban pedig eleve ellenségnek tekintjük, ami érzelmileg sok esetben érthető, de például a gyereknek sok jót nem tesz, főleg ha nyíltan hangsúlyozzuk. 

Vekerdy egy korábbi interjúban elmondta, hogy a gyereknek jó, ha szeretheti apja vagy anyja új partnerét, és ez nem jár az árulás érzésével a családban. Csak egy kiegyensúlyozott mozaikcsalád, ahol lehet mindenkit szeretni, Magyarországon ritkább, mint például Svédországban. Vajon miért? Miért tűnik szinte kötelezőnek utálni a volt partner új párját?

A cikk folytatásáért kattints ide és irány a Nők Lapja Café!

Kommentek

Hozzászólás jelenleg nem lehetséges.

Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!