Anyám borogass!

Baromi nehéz lehet az instán kúlnak lenni

teenage-girls

Olvasok a kávéházban, nagyon olvasok és nagyon fontosat, majd hirtelen belibben három lány, leánka kábé, sajnos nem tudom megkülönböztetni a gimnazistákat az első-másodéves egyetemistáktól, de valamelyik körbe beletartoznak, csini ballon, csizma, rúzs, helyet foglalnak, mindhármukon arany vagy aranyozott óra (kezdek gyanakodni, hogy valami divatrendezvényről jönnek, vagy tényleg ez egy szükséges kellék minden ennyi idősnek?), mindezek után egy zh-t említenek, megrendelik a sütit, és elkezdenek fotózkodni.

Egy-kettő, nyolc-kilenc szelfi csak magukról, mindenki telefonjával hármukról vagy huszat, a pincérlány segítségével csoportkép, most onnan az én telómmal is, mert ott jobb a fény (a telefon hátulja arany színű persze), ó francba, a táska is belekerült a képbe, szörnyű ez a kompozíció, akkor is ha armani, de figyelj, ott a photoshop, ne aggódj, és megint a sütiről, amikor már félig megettük, eddigre rájövök, hogy mindnek van egy sajátos fényképarca, amire ráhangolja a vonásait az összes kattintásnál, ez nagyjából egy trendi félmosoly, majd jön a joker-mondat, “nem rakom ma föl az instára, mert az Annának azt mondtam, hogy nem érek rá vele találkozni, majd csak szombaton tehetjük ki”, kezdem súlyosnak érezni a dilemmát, hogy még egy embereset sem lehet blöffölni abban a világban, amelyikben kint az életed fű-fa-virág előtt, ez szörnyen hangzik, de nekik nem, bizonyára hárman együtt egységesen azt mondják majd, hogy szombaton voltak rétesezni, nem kedden, csak mi van, ha akkor éppen egyikük az Anna egy ismerősével is találkozik – upsz, balszerencse. Belép egy duci lány is a kávézóba, halkan megszólják, persze csak egy kicsit. Kezdek ijedezni, magam sem értem, mit számít, mit számíthat nekem három kamaszlány, de hirtelen tudatára ébredek, hogy semmi, de semmi nincs rajtam a legújabb divat szerint, viszont most már értem, hogy van, hogy egyesek mindig gyönyörűek a facebookon. A 32 szelfiből kiválasztják azt, amelyiken megfelelően áll a szájuk meg a hajuk. 

Gyorsan lelépek, nem kezdek el bezzegazénidőmbenezni, tök hülyeség, csak mondjuk érzem az elképesztő szakadékot, és nem értem, egyszerűen nem értem, hogy hogy csinálják? Bonyolult történetek jelennek meg a fejemben: kicsit járunk a Robival, de a Gergő is tetszik, viszont a Robi megsértődik, ha nem rakom ki, de ha kirakom, a Gergő már nem hív fel, és egyébként sem tudja majd mindenki, hol voltam 3kor, aztán meg hogy magyarázom, hogy nem posztoltam, kevesebb lesz a rajongó is, ááá

hú, de baromi nehéz lehet kúlnak lenni. 

Kommentek

(A komment nem tartalmazhat linket)
  1. Táltosparipa says:

    Pontos helyzetjelentés. De közben meg mégiscsak a mi dolgunk lenne megtanítani a gyerekeinknek, fiatalabb rokonainknak, hogy mitől értelmes az élet. Én azért hiszek a jó példában. Az Insta sem az ördögtől van, a fb sem, csak értelmesen kell(ene) használni.


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!