Anyám borogass!

Amikor az elvált férfi az elvált nővel randizni akarna

laptop3

Férfi és nő egy helyen dolgoznak, de külön irodákban. A nő kb. fél éve érkezett a céghez. Azóta chatelnek, néha kávéznak. Sokat tudnak egymás gyerekeiről, van egy főnök is, akit közösen utálnak. Kezdettől tetszenek egymásnak, de ettől még nincs semmi különös, csak jó a kávé. Százezredik chat alkalmával a férfi fölveti:

F: Megihatnánk valamit egyik este. Vagy esetleg menjünk el vacsorázni.

N: Mármint hogy érted?

F: ??? Úgy, hogy találkozunk, és eszünk.

N (megilletődve, boldogan, félve): De ez most randi? Vagy csak úgy…

(N, ahogy leírta a szót, kettőt lát, zsong a feje, ideges lesz, rémült, izgatott, felkavart, „randi”, ez a szó régmúlt emlékeket idéz fel, nagyjából 10-15 évvel ezelöttről, valami izgalmas szokott olyankor történni, hogy is volt? bor, séta a Duna-parton, csókolózás… basszus, ne, most rohadt hideg van, inkább mégse legyen, de akkor az ruha meg smink, édesjóistenem, hogy nézek ki? meghív? vagy nem is úgy érti? biztos van egy csomó húsz éves barátnője, miért hívna meg? Randiiiii? Nem! De! Igen! Istenem, ments meg! Mármint próbálkozott ő eddig is, de a hülye társkeresős fiúkkal még a találkozásig se jutott el. Ez meg most olyan komolynak hangzik, és olyan régóta jön be neki ez a Ferkó. Csak legyen randi. Csak ne. Csak de. Miért nem ír már vissza?)

F egy ideig nem válaszol, N ettől rettegni kezd, „rosszat mondtam, Úristen, nem kellett volna ezt a szót behozni, jaj”, közben F fejében mindenféle sötét gondolatok kavarognak régi randikról, megfelelési kényszerről, álromantikáról, hülye bókokról, unalmas várakozásról, női elvárásokról legfőképpen, kicsit el is megy a kedve az egésztől, de aztán rájön, hogy egyszer egy évben mégis beleállhat egy ilyenbe is, nem csak futó kalandokba, hátha, ki tudja, mert hát szereti nézni a cuki kis pofiját az Ancsának, és tényleg akart vele beszélgetni, és ha nem lesz semmi, a Mariettát úgyis felhívhatja, de ez a nő a Mariettánál azért kicsit érdekesebb, megér egy próbát az ügy.)

F: Hát, ha így akarod hívni…

(F belátja, ennél azért vállalhatta volna jobban is.)

N: Nem, bocsánat, mármint, csak a vacsi olyan randiszerűen hangzott. De persze nem.

F: Jaj már, Ancsa, RANDI. Mikor?

(N tök hülyének érzi magát. De ez a marha meg miért nem ad egyértelmű jeleket? Hogy most mit akar? Egy baráti chatre nem öltözik ki, egy randira igen. Egyébként meg tulajdonképpen bánja is ő a beszélgetést meg a vacsorát, nem kezdhetnék mindjárt az ágyban? Már négy hónapja nézegeti az izmos karját az ingjében. Mi lenne, ha utána beszélgetnének? „Na mindegy, biztos kurvának néz, hagyjuk.”)

N: (pirulós emotikon) Péntek? Vagy hétvége? Kicsit bonyolult…

F: Igen, nekem is. Most a héten?

(F ideges, tud egy jó olasz éttermet, de kicsit túl elegáns. A görög meg túl kevéssé elegáns. De régen csinált ő ilyet. Hogy is volt? Úgy rémlik, csak meghívta a lányokat valami cappuccinóra, aztán elmentek valami dögunalmas kiállításra, és utána már minden működött. A feleségénél is így történt. A Mariettáknál meg kiiktatta a kiállítást, és a cappuccinót is online intézte. Mindent, a szexet kivéve. Ez most így kicsit bonyolult. Ne lenne ilyen határozatlan ez az Ancsika. Ha kicsit vagányabbnak tűnne, elhívná magához rögtön. Főzne. Csak basszus, el kell pakolni az összes gyerekjátékot meg ugye megfordítani a lekakaózott szőnyeget, a gyerekek iskolacuccait betuszkolni egy fiókos szekrénybe, de ez megoldható.)

N: Nem jó, nem szabad a hétvégém. A jövő héten lesznek csak az apjuknál.

F: Király, én meg a jövő hétre ígértem az enyémeknek, hogy állatkertbe megyünk.

N: Hát, de tudod, aztán meg megint nálam lesznek. Nem nagyon tudom ezt megváltoztatni.

F: Hét közben?

N: De hát gyerekekkel vagyok! Kivéve jövő szerda. Országos gyásznap, akkor az apjuknál alszanak.

F: Tudom. Nálam is. Figyelj, Ancsa…

N: Ne, ne add föl! Mondj egy napot. Mondj egy napot, és megoldom.

F: Bármi ezeken kívül.

N: Oké, várj.

N: Rendben. Jövő pénteken anyám segít. Az jó?

F: Hát, meccs lesz.

(Nő csak kicsit lesz ideges. Hirtelen úgy ver a pulzusa, hogy meg kell markolni az asztallapot. „Ha valakit egy kurva meccs jobban érdekel, akkor menjen”, sziszegi magában. És nem válaszol.)

F (várt öt percet): Oké, persze, nem annyira fontos.

(F nem kétli, hogy örökre megjegyzi, hogy egy rangadóról kellett lemondania egy olasz vacsora kedvéért, ami ráadásul még randi is. Mivel abban eddig biztos volt, hogy érzései nincsenek, először kezdi úgy érezni, hogy valami komoly készülhet. Kicsit kiveri a víz, és megijed magától, hogy valaki kedvéért egy szóra lemondott a meccsről.)

(N. elbizonytalanodik, hogy egyáltalán jelent-e valamit a férfinek.)

N: Akkor majd mondod a helyet meg az időt?

F: Persze, aznap 8kor felveszlek, ahol mondod.

(Egyikük sem tudja pontosan, jó ötlet-e a randi. Meg a vacsora. Ami egy csomó időt elvesz a rendelkezésre álló nagyon kevésből, amikor együtt lehetnének. Mármint. Szóval. Mindketten egyszerre azért imádkoznak, hogy egyik gyerek se kapjon addig vírusos hányós-fosóst, kötőhártyagyulladást, mandula-vagy középfullgyulladást, és ne sérüljenek meg, vagy legfeljebb csak másnap, persze inkább egyáltalán nem. Reménykedve és kétkedve várják a jövő hetet.)

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!