Anyám borogass!

Egy stadion árából hány rákos betegnek jutna az új gyógyszerből?

oneineighthorz

Nem vagyok költséghatékony az OEP szerint. Sem én, sem a mellrákom nem éri meg, hogy belém fektessék a pénzüket. Nem baj, lesz még sok stadionunk, attól majd biztos kevesebben lesznek rákosak.

Nem szoktam ott is igazságtalanságot kiáltani, ahol amúgy csupa jó szándék van, és még kevésbé szoktam belekeverni a politikát mindenbe, mert alapvetően nem gondolom, hogy a politikusok lennének az én nyomoromért a felelősek. Jelen esetben azonban a saját bőrömön érzem, hogy mennyire rohad itthon az egészségügy és ez nem más hibája, csakis a politikusoké. Akik ahelyett, hogy például az új rákgyógyszerekre kiterjesztenék a TB támogatást, inkább stadionokra meg a saját sleppjükre költik a közpénzt.

Nem nagy dolog, minden nap megtörténik sok ezer emberrel gondolom, ami velem, hogy az OEP visszautasítja a gyógyszertámogatásra benyújtott kérelmet. Az orvosom szerint ez az új gyógyszer pont az én mellrákomra pont kurvajó lenne, nem olyan régen törzskönyvezték, nagy volt az öröm orvos berkekben, mert hát ez nagy előrelépés, hejehuja, ez a szer pont odaüt a mellráknak, pont annak a fajtának, ami nekem van. Segít túlélni, mert ugye itt emberek élete forog kockán. Esetemben egy 37 éves háromgyerekes anya élete, aki egyedül tartja el azt a három gyereket, mert akkora nagy hős. Persze nem az OEP a hibás, amiért én elváltam, de hát na, akkor is, valamiért azt hittem, ez a háromgyerekes lét is számít valamit abban, hogy mennyit ér az életem az államnak.

Az OEP szerint azonban “nincs magas szintű evidencia arra vonatkozóan, hogy a készítménynek van hozzáadott értéke a teljes túléléshez.” Meg azt is írták, hogy “nem bizonyított, hogy az ügyfél betegségére kért kezelés költséghatékony”.

fight_like_a_girl

Most nem is tudom, sírjak vagy nevessek. Nem költséghatékony. Miben mérik ezek az életemet? Nekik számok vagyunk meg csak egy papír, amit hétfő délután, kávé előtt alá kell írni, de már kiabál a Gizike, hogy siessé’ má’, ezért hirtelen rá kell pecsételni, hogy elutasítva. Az OEP mércéjével mérve az életem lófaszt sem ér, mondjuk ki bátran. Meg azoknak az élete, akiknek elutasítják a kérelmeit. Nincs elég áttétem ahhoz, hogy megítéljék a csodagyógyszert, teljesen igazuk van, várjuk meg, míg csont-, tüdő-, lábujjkörömáttétem is lesz, az az egy szál hónalji nyirokcsomó mit számít. Ja, hát igen, bele lehet halni, ez van kérem. A hatalom és az új gyógyszer – amiről ódákat zengenek az orvosok – az ő kezükben van. Döntenek életről halálról egy tollvonással.

Akkor tudnánk meg, kedves OEP, hogy van-e hozzáadott értéke a túlélésemhez ennek az új gyógyszernek, ha kipróbálhatnám. Ha nem adhatják be, nem csöpöghet bele az ereimbe, akkor sosem tudjuk meg, hogy használt volna vagy sem. Hogy hozzáadott volna ahhoz, hogy fel tudjam nevelni a kölkeimet és ne maradjanak félárvák vagy sem. Majd felnőttkorukban, tessék mondani, elmehetnek az OEP-be és megkérdezhetik, hogy miért nem adtak jobb esélyt anyának a túlélésre? Nyilván nem, nyilván széttárt kezek várnák őket, meg valami olyan válasz, hogy akkoriban nem adhatták boldog-boldogtalannak, hát az nagyon drága cucc volt. Legalább annyiba került, mint egy tizednyi stadion. Azt azért nem engedheti meg magának az állam százezrével.

Kommentek

Hozzászólás jelenleg nem lehetséges.

Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!