Anyám borogass!

8 szégyenletes dolog, amit terhesség alatt elkövettem

ter3

Ha voltál valaha terhes, akkor tudod, hogy amint elkezd látszódni a hasad, rád szegeződnek a tekintetek. Vizslatják a tested, mennyit híztál, hogyan puffadsz, milyen vizes a bokád, és közben persze a viselkedésedet is árgus szemekkel lesik. Az, hogy van egy terhes hasad, máris vizsgálat tárgyává tesz, úgy érzed, az egész világ téged figyel. Mindenkinek van véleménye, mindenki el is mondja azt a véleményét, hogy miket kellene enned, milyen ruhákat kellene hordanod, és úgy általában, mit kellene csinálnod. És általában, valaki, valahol, mindig azt gondolja rólad, hogy amit csinálsz, az rossz.

Nekem ez, hogy úgy éreztem magam, mintha a Nagy Testvér figyelné minden lépésemet, kimerítő és frusztráló volt. Ezért hát lázadni kezdtem. A lázadásommal nem ártottam a gyerekeimnek, mert mindegyikük épen és egészségesen jött a világra még úgy is, hogy a külvilág szemében valószínűleg a legrosszabb fajta terhes nők közé tartoztam. Ezzel a nyolc dologgal például biztos, hogy megbotránkoztattam a környezetemet.

1. Ittam kávét

Láttam az orvosomon, mekkorát csalódott bennem, amikor közöltem, hogy kávé nélkül nekem nem élet az élet, úgyhogy terhesen is reggelente bizony ittam egy feketét. Sőt olykor még egy kólát is megengedtem magamnak, ha már nagyon le akart esni a fejem az álmosságtól. Mindezt akár nyilvános helyen is előadtam, rosszalló pillantások kereszttüzében. Mondani nem mertek semmit, de éreztem a felém áradó ítélkezést.

ter1

2. Utáltam a terhességről szóló könyveket, cikkeket

Persze, érdekelt, mi zajlik a testemben, de azt a vallásos áhítatot nem bírtam átélni, amit a többi kismama, akikkel a védőnőre várakozva találkoztam és akik lelkesen tárgyalták ki, mit olvastak a terhességről. Általában pontosan tudták, hogy épp melyik héten mi történik odabenn, a teljes világukat kitöltötte az, hogy mi zajlik a méhükben. Én pedig azt éreztem, hogy nekem elég annyit tudnom, hogy minden rendben van a babámmal, mozgolódik, vérkép oké, nem magas a cukrom és a vérnyomásom. Csak éltem az életemet, nem merültem el méhnyakig a terhességben.

3. Kiszálltam a hízás miatti görcsölésből

A védőnőm volt teljesen a megszállottja a kilóknak, én pedig meguntam, hogy folyton meg kell hallgatnom, mennyit szabad hízni terhesség alatt. Nem mintha olyan ütemben híztam volna, ami miatt aggódni kellett volna, a végére normális határon belül maradtam (naná, mert hat hónapig émelyegtem, úgy könnyű nem hízni). Végül megmondtam minden engem mérő szakembernek, hogy mérjenek tőlem amennyit akarnak, de nekem ne mondják meg a végeredményt, mert csak stresszelnek vele.

ter2

4. Nem hordtam kismamaruhákat

Kényelmes ruhákban jártam, a terhesség előtti felsőim mind jók voltak rám, csak nyilván feszültek a pocakomon. Nem érdekelt. Nekem túl negédesek voltak a kismamaruhák, nem éreztem, hogy más stílusom kellene hogy legyen csak azért, mert gyereket várok. Úgyhogy én bizony egy Sex Pistols pólóban és Martens bakancsban mentem még szülni is.

5. Kiéltem az édességek iránti vágyamat

Miután elmúlt a hányinger, nem fogtam vissza magam. Mivel vonja a legtöbb ítélkező pillantást magára a kismama (rögtön a dohányzás után)? Azzal, ha nagy halom sütiket eszik nyilvánosan. Esetleg egy egész tábla csokit majszolgatva sétál.

Kommentek

Hozzászólás jelenleg nem lehetséges.

Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!