Anyám borogass!

10 dolog, amire nem készítenek fel császármetszés előtt

10 dolog, amire nem készítenek fel császármetszés előtt

Az első császármetszésem előtt még azt gondoltam, hogy majd gyorsan lezajlik az egész, nem érzek semmit, és utána meg már ott lesz a babám, hogy feledtesse minden fájdalmamat. Aztán értek sorra a meglepetések a műtét után, amikre senki sem készíthetett fel a császármetszés előtt.

1. Éreztem a műtétet

Aki még nem esett át császármetszésen, csak az képes olyat mondani, hogy ez a szülés könnyebbik útja. A műtét alatt fájdalmaim ugyan nem voltak, de mivel nem altatásban végezték, ezért minden rángatást éreztem. Szürreális élmény volt, úgy éreztem magam, mint akit menten szétszakítanak, amikor feszítették szét a hasizmokat, hogy hozzáférjenek a babához.

2. Nem bírtam kikelni az ágyból

Persze hallottam előtte másoktól, hogy a műtét után nehezen fogok felülni, de arra nem számítottam, hogy ennyire semennyire nem megy majd a mozgás. A felülés csupán messzi ábránd maradt, az első nap feladata az volt, hogy legalább az oldalamra tudjak fordulni kevesebb, mint két óra alatt. Közben pedig ott volt a babám, akit már nagyon szerettem volna a karomban tartani. Nem voltam ura a testemnek, az izmaim nem engedelmeskedtek, tehetetlennek éreztem magam tőle, és nagyjából minden porcikám egy merő fájdalom volt.

10 dolog, amire nem készítenek fel császármetszés előtt

3. Elfelejtettem, hogyan kell pisilni

Amikor kivették a katétert a műtét után 24 órával, azt gondoltam, hogy majd simán tudok pisilni, mint egy teljes értékű felnőtt ember. De nem így történt, nem akart megindulni a vizelet olyan egyszerűen, ahogy azelőtt. Sok időt töltöttem üldögélve, érezve, hogy mindjárt szétrobban a hólyagom, de csak erőlködve és nagy koncentrálással sikerült pisilni. Nem voltam egyedi eset ezzel, mint megtudtam, ez a katéter mellékhatása lehet, ahogy az égető, csípő érzés is emiatt volt. Borzasztóan frusztráló és idegesítő jelenség.

4. Reszkettem, mint a nyárfalevél

Nem a félelemtől, hanem tényleg, kontrollálhatatlanul reszketni kezdett a testem nagyjából a műtét felénél, és abba sem hagyta egészen addig, míg a kórterembe nem vittek utána. Borzasztó hosszú időnek tűnt, amikor már kiemelték a babámat, én pedig még mindig ott remegtem a műtőasztalon kiterítve, amíg összelegóztak az orvosok. Mint megtudtam utólag, ez a spinális érzéstelenítés egyik mellékhatása volt.

5. Lógott belőlem mindenféle cső

Meglepetésként ért, hogy a császársebembe vezettek egy csövet, amin keresztül szivárgott a váladék egy helyes kis tartályba az oldalamon. A gyulladás megelőzése érdekében kellett ez a tartály, ahogy nyilván a kezembe ültetett branül is szükséges volt, amin keresztül kaptam a fájdalomcsillapítókat. Emellett pedig még lógott belőlem a katéter és a hozzá tartozó csomag, úgyhogy ha akartam volna sem tudtam volna úgy megmozdulni, hogy ne tekeredjek bele mindenféle csövekbe.

6. Alig voltam magamnál a gyógyszerektől

És örülök is neki, hogy telenyomtak fájdalomcsillapítóval, mert amikor már nem tették, akkor olyan hullámokban tört rám a fájdalom, hogy azt hittem, belebolondulok. Az az áldott pár óra a műtét után, amíg bódultan feküdtem, és csak egy kis lüktetés jelezte, hogy szétvágták a hasamat.

A cikk folytatásáért kattints ide és irány a Nők Lapja Café!

Kommentek

Hozzászólás jelenleg nem lehetséges.

Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!