Anyám borogass!

Transzvesztita a férjem – meg akarom őrizni a családunkat!

Transzvesztita a férjem – meg akarom őrizni a családunkat!

Poliamor sorozatunkban most Liát mutatjuk be, aki egy olyan férfihez ment feleségül, aki – az idő egy részében legalábbis – nőként szeret élni. A döntés következményeivel csak évek múlva kellett szembenéznie. Kapcsolatukat kinyitották, és így meg tudtak maradni egymás számára. Szerelmi történetük drámai, izgalmas, és a különös happy end sem marad el.

„Eredetileg sima monogámként indultunk a férjemmel, de a házasságunk súlyos érzelmi válságba torkollott, és nem tudtunk máshogy kimászni belőle, csak a kapcsolat kinyitásával. Így ismerkedtünk meg a poliamoriával, vagyis többszerelműséggel, amiről korábban nem hallottam, bár tény, hogy előfordult már régebben is, hogy egyszerre több emberbe voltam szerelmes. A férjem esetében viszont nem ez volt a nehézség, hanem az, hogy ő transzvesztita.

Amikor járni kezdtünk, az ő akkor még nem teljesen világos, de különös vonzódásait kihívásnak tekintettem – még izgalmasnak is találtam.

Eleinte jól is ment minden, nekem voltak tartalékaim, szexuális és lelki értelemben is, ezért könnyen vettem az akadályokat, többek között például azt, hogy a férjem gyakorlatilag szűz: vagyis eléggé tapasztalatlan, és – mint később kiderült – nem igazán a női test hozza lázba. De ez kezdetben nem volt világos, mert velem, a korábban nem ismert nemiség és testi közelség miatt ment a dolog, még ha eleinte döcögősen is, és lassan összeszoktunk, vagy inkább: ő hozzászokott, hogy ilyen a szex, és még élvezte is.

Azért szerettem bele, mert csodálatos ember: jó barátok vagyunk, hasonló értékrenddel, nagyon egyforma emberi igényekkel, kapcsolatfüggők is, és szerettünk állandóan egymással lenni. Szexuálisan meg kezdetben egy pasit láttam, aki magas, vékony, szőke, atletikus testalkatú. Miért ne tetszett volna? A kezdők gyengeségének hittem a bénázást az ágyban. És persze soha nem gondoltam igazán végig, hogy mit vállaltam, bár azt gondolom, erre nem is lehet igazán felkészülni.

Transzvesztita a férjem – meg akarom őrizni a családunkat!

Azt hittem, hogy ő egy pasi, akinek kisvonatpálya-építés helyett a női ruhák a hobbija, de azt nem gondoltam – én hülye –, hogy ez a különös „hobbi” az élet több részét is áthatja. Vagyis hogy ő a mellet, bugyit, ékszert, körömlakkot rajtam azért tartotta vonzónak, mert neki tetszett, és ő is szívesen hordta volna.

Aztán egy pár év után elegem lett, mert addigra a szexuális életünk főleg abból állt, hogy én próbáltam úgy izgatni őt, hogy működjön a dolog, és ettől végül nekem is jó lehessen.

Közben született két gyerekünk is – mindkettőjüket akartuk és vártuk –, a kapcsolatunkat továbbra is fantasztikusnak éreztük, csak a szexuális vonalon érzékelhető törés frusztrált nagyon engem is és őt is. Ekkor jöttem rá igazából, hogy ő tulajdonképpen sosem vonzódott nőkhöz, de pasikhoz sem. Az irányultságát legpontosabban talán úgy fogalmaznám meg, hogy szeret velem szexelni, úgy is, hogy ő ad, de úgy is, hogy ő kap (strap on), de a legkedvesebb neki mégis, ha átöltözik Dorkának (ez az egyik női neve), és akkor egy pasi dugja meg.

Dorkaként én nem szeretek lefeküdni vele, mert én egy pasashoz mentem hozzá, én „kapni” szerettem volna, nem egy másik szubmisszív csajjal versengeni, hogy kőegyszerű legyek. Két éve teljesen padlót fogtam kínomban, mert nem tudtam, mi a fenét csináljunk, hogy ezt a kapcsolati mélypontot túléljük, tekintve, hogy őt megváltoztatni nem lehet, nem is akarnám, miért is tenném, de én már nagyon sokat munkálkodtam így is az ügy érdekében, viszont be kell ismernem, hogy már több éve nem vagyok nő ebben a rendszerben. Ebbe pedig belehaltam kicsit. Mindezt úgy, hogy – ahogy korábban mondtam is – a többi szinten mélyen megértettük egymást, és egyikünk sem akarta elhagyni a másikat. Vagyis a válást, mint logikus kiutat, az egymás iránt érzett szeretetünk, kötődésünk miatt mindketten elvetettük.

Transzvesztita a férjem – meg akarom őrizni a családunkat!

Akkor gondoltunk arra, hogy milyen jó lenne egy harmadik fél, egy férfi, aki együtt élne velünk, és ő lenne az, aki mindkettőnket szeretne testileg.

Ahogy polikörökben is hívják az ilyen, már meglévő kapcsolatban keresett személyt, az eléggé árulkodó: unikornis. Ritka ugyanis, mint a fehér holló. Szóval erről lemondva azt találtuk ki, hogy regisztrálunk egy szexpartnerkeresőre. Egy dolgot kötöttünk ki, mint szabályt: a próbálkozásaink során tényleg mindent megbeszélünk.

Azon a nyáron esténként egymás mellett ültünk, laptopoztunk, megbeszéltük, hogy kinek hány és milyen találata van. Izgultunk magunkért, a másikért, a helyzet abszurditásán nevettünk sokat, meg persze az élményeken, amit az ember egy ilyen partnerkereső oldalon már csak úgy online összeszed. A férjem mint Dorka regisztrált, traviként, és pasit keresett, én lányként és szintén pasit kerestem. Végül is én mentem el elsőnek egy férfivel, de az igazság az, hogy már onnantól iszonyatosan felszabadult érzés volt, hogy megállapodtunk a nyitásban, és abban, hogy ennek ellenére megőrizzük azt, amink van.

Amikor hazaértem életem első „külsős” randija után a férjemhez, nagyon nehezen indult a beszélgetésünk, és rá kellett jönnünk, hogy egy ilyen helyzetre nincs a fejünkben semmilyen séma, semmiféle minta, nincsenek kész mondataink, és fogalmunk sincs, hogy kell ennek nekikezdeni.

A cikk folytatásáért kattints ide és irány a Nők Lapja Café!

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!