Anyám borogass!

„Itt lehetsz akárki, és úgy segíthetsz, ahogy akarsz.”

Viszik az adományokat a tárolóból a Nyugatihoz - kép: Adomány Központ Mozsár utca

Viszik az adományokat a tárolóból a Nyugatihoz – kép: Adomány Központ Mozsár utca

Önkéntesek közé menni általában felér egy-két kedélyjavító tablettával. A Mozsár utcai Caledonia Skót pub hátsó terme két hete a menekültek számára érkezett adományok fő elosztóhelye és az ételadományok készítője.

Este már mindenki sürög: ruhát válogat, cipekedik, szendvicset készít, miközben az étteremben söröznek a vendégek. Én is keresek magamnak némi tennivalót, amíg Bozó Zsuzsa, a pub egyik tulajdonosa és az adományok logisztikusa segít azoknak, akik nem találják a helyüket, elirányítja a fiúkat a ruhászsákokkal, és nagyjából ezer ember kérdésére válaszol személyesen, online és sms-ben.

Később kiderül, a pub mint koordinációs központ és adománygyűjtő hely a hét végével megszűnik, vagy más formában működik tovább. Zsuzsa elmondja, hogy ez a feladat heti szinten 1500 munkaórát vett igénybe, és naponta ezer-ezerkétszáz adag ételt csomagoltak a Caledonia hátsó termében. Emellett fogadták az adományokat, csoportosították, és megszervezték, hogy eljussanak azokra a helyekre, ahol igazán szükség volt rájuk: a pályaudvarokra vagy a menekülttáborokba. Mindennek véghezviteléhez reggel kilenctől hajnali négyig dolgoztak, de nem ez a legfőbb oka, hogy a Mozsár utcai központ megszűnik, hanem az, hogy az adományok mennyisége meghaladja az étterem befogadóképességét. Bár a társasház pincéjét, vagyis további hatszáz négyzetmétert is használnak adomány-koordinációra, így is kicsinek bizonyul a hely. Ez többek között azt jelenti, hogy a civil összefogás és a segíteni akarás váratlan méreteket öltött.

Önkéntesek munkában - kép: Adomány Központ Mozsárutca

Önkéntesek munkában – kép: Adomány Központ Mozsár utca

Ezen a héten magánadományokból több mint ötezer pelenka került, több gyerek hozta be a játékát, nagy adományozók pedig, mint a török étkezdék, rengeteg takarót juttattak el hozzájuk, török kekszet, 3-4 ezer liter vizet. A legaranyosabb adományozó Zsuzsa szerint egy öt éves kisfiú volt, aki azt mondta, „behoztam a takarómat, hogy ne fázzanak”,és egy hét éves fiú, aki pedig odaadta a gördeszkáját, mondván, hogy majd ő akkor gyűjt másikra.

Mivel az adományok mennyisége meghaladta a pályaudvaron szétoszthatót, menekülttáborokba is vittek belőle, így jutottak el például a fóti gyermektáborba, ahol olyan tiniket helyeznek el, akik család nélkül, egyedül érkeznek. Itt például a labdáknak volt óriási sikere. A gyerekek közül is kerültek önkéntesek, köztük egy szomáliai és egy koszovói kislány, akik a napokban már a pályaudvarokon is közreműködtek. A koszovói lány szüleiről nem tudni semmi, a szomáliai lány szülei nem jöttek el otthonról, lányuk a kényszerházasság elől menekült, illetve azért, mert eladták gyermekrabszolgának azzal az ígérettel, hogy megkeresheti a pénzt orvosi tanulmányaira. Görögországból gyalogolt idáig tizenhárom évesen.

Labdák sikere - kép: Adomány Központ Mozsár utca

Labdák sikere – kép: Adomány Központ Mozsár utca

Zsuzsa elmondja, hogy a menekültek gyakran az önkéntesektől is félnek, részben a szerbiai, részben az otthon elszenvedett bántalmazások miatt. Sokszor azt sem értik, hogy segítséget kaphatnak, éppen ezért lenne jó, ha végre felállítanák az információs pontokat. Ő személyesen azért kezdte el az önkénteseket szervezni, mert meglátta a Nyugatinál, a hőségben ücsörgő gyerekeket és szüleiket. Később pedig eszébe jutott, hogy ha van hely, akkor azt kell adni. Persze korábbi munkái során Skóciában maga is sokat tanult az önkéntességről a Young Scott munkatársaként, és úgy véli, itt, ebben a helyzetben nem csak a konkrét segítségnyújtás, hanem az önkéntesség is óriási érték. Az, hogy kiderült, ennyi ember önszántából jön, és segíteni akar.

Bozó Zsuzsa

Bozó Zsuzsa

„Itt lehetsz akárki”, mondja Bozó Zsuzsa a lelkesen csomagoló és szendvicskészítő csapatra mutatva. „Csinálhatsz szendvicset, kiviheted a Nyugatihoz, mehetsz gyerekeket öltöztetni a Köztársaság térre. Van, aki pont arra specializálódott, hogy gyerekruhával teszi tele a kocsiját, és odamegy, megkérdezi, hogy elfogadják-e. Főleg a kicsik el szokták fogadni.”

Amikor nap mint nap arról kapok híreket, hogy a barátaimat, a szomszéd nénit, a gyalogost cserben hagyják mások, kirabolják, semmibe veszik őket, kimondottan gyógyító olyan helyre mennem, ahol mindenki figyelni, adni akar. Hogy ki miért pontosan, mindig érdekesnek találtam. Körbejárok az önkéntesek között, és megkérdezem, miért vannak itt.

 „Mert úgy gondolom, hogy kötelességünk segíteni a rászoruló embertársaikon” – Niki

„Mert olyanok ők, mintha a családom lennének. Négy gyerekem van, férjem, és úgy érzem, ez bárkivel, bármelyikünkkel megtörténhetne. Mi is lehetnénk az ő helyzetükben.” – Anna

„Normális ember nem tudja nézni, hogy ezek az emberek mit szenvednek, és akkor még semmi tájékoztatást sem kapnak, se segítő kezet, semmit.” – Kati

„Egyrészt sajnálatból. Ezeknek az embereknek senkijük sincsen. Sokan ellenük vannak. És belegondoltam, hogy mi lenne, ha én lennék az ő helyzetükben. Nem a menekültet látom bennük, hanem az embert.” – Krisztina

„Szeretetből, mert a szívem szakad meg értük” – Júlia

adomány3

Mennek az adományok – kép: Adomány Központ Mozsár utca

Ha valaki most szeretne segíteni, megnézheti a Migration Aid és a Menedék oldalait, és bármelyik kezdeményezésbe bekapcsolódhat.

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!